sympathy for lady vengeance (2005). geum-ja (yeong-ae lee a JSA-ból) 13 évet ül le egy olyan gyilkosságért, amit el sem követett. a börtönben úgy viselkedik, mint egy kisangyal, ezáltal rengeteg barátra tesz szert, ám amikor kiszabadul, egyszer csak előtör belőle a vadállat, piros szemfestéket ken magára és bosszúra esküszik.

azt hiszem, eljött az ideje annak, hogy chan-wook park elgondolkodjon azon, hogy mit kezd a karrierjével. a JSA sikermámorában talán nem kellett volna azonnal szétkürtölni, hogy nem egy, nem kettő, de mindjárt három bosszúfilm is készül, ugyanis a hírös "vengeance trilogy" záró darabjában annyi szufla sincs, mint min-sik choiban, miután a címszereplő bosszúja beteljesedett rajta. kezdem azt hinni, hogy a three extremes erőltetett, értékelhető motiváció után kiáltó opusza (a téma itt is bosszú) nem csupán ballépés volt. tán cannes-ban kiégett egy-két relé, miközben az oldboy-t éltette a zsűri?

azért egyelőre még nem kéne le ilyen végzetes következtetéseket levonni. azon kívül, hogy a JSA egy zseniális politikai thriller volt, még kitanót is leiskolázta, a sympathy for mr. vengeance olyan erővel bír, ami kettéhasítja a szivet, ami pedig az oldboy-t illeti, arról már mindent elmondtam, amit mondani lehet. egy mestermű. ehhez képest a a lady vengeance csupán egy nehézkes, stilisztikai túllengésekkel teli férc-teremtmény, amely lépésenként elhagy egy-egy létfontosságú szervet. kedvenc ázsiai színészem, kang-ho song fél percet kameózik, min-sik choi-nak fullasztóan passzív szerep jut (az angol kiejtése pedig felér egy tökön szúrással), túl sok a mellébeszélés, túl sok karaktert erőltetnek, akik közül sokan idővel egyszerűen eltűnnek a filmből. park ezzel hiába is próbálta felhízlalni a film cérnavékony cselekményét (a sympathy for mr. vengeance sem bírt túl bonyolult történettel, de nem is próbáltak ráaggatni fölösleges göncöket), csak annyit ért el, hogy egyre kevésbé érdekljen, hogy lesz-e vendetta, avagy sem.

a film vizuális szempontból kifogástalan, orosz mintára még a feliratokkal is játszadoznak kicsit, yeong-wook jo zenéje most is szívbe markoló, s legjobb pillanataiban a film morbidul vicsorog (a gyilkosság az orient expresszen hommage egészen pofás), de a stílus mögött most tényleg nincs anyag.