strange day. ártatlan mesedélutánnak indult, végül elég meredek agyreszelés lett a dologból. kezdés gyanánt sz. kapásból kirántotta a szőnyeget a lábunk alól a legend rendezői változatával , melyet látva nem csodálom, hogy tom cruise belépett a scientológia egyházába - szigorúan a fogorvosi rendelőt követően. ridley "megrendeztem az alient és a blade runnert, és most azt csinálok, amit akarok" scott fantasy-förmedvénye olyan súllyal nehezedik a vászonra, hogy az ember még a levegőt is nehezen veszi a nézése közben, mi több, nincs olyan jelenet a filmben, amiben ne szálldosna valami gusztustalan izébizé a levegőben, szóval többször is azon kaptam magam, hogy visszafojtom a lélegzetem. íme egy film, melynek nézése fizikai fájdalommal jár. ezt követően fenntartásokkal fogadtam a labyrinth című lucasarts/jim henson produkciót, melyet oly sokszor láttam kiskrapek koromban, de azóta egyszer sem. a film jól megöregedett: néhány bábfigura nem nagyon haladja meg a "szörmók a bot végén" besorolást, a blackscreen (fel lettem szépen homályosítva) előtt játszódó trükkök nagyon gázosak, a limahl-frizurás david bowie-t pedig még a cicanadrágja is lejátssza, a film viszont egy pillanatig se veszi komolyan magát, a monty pythonos terry jones poénokra kihegyezett forgatókönyve nagyon pöpec, a muppet show-ból kigyógyult henson-stúdió lélegzetelállító mesevilágot teremtett, bennem pedig számtalan gyermekkori emlékkel egyetemben még a könnyek is majd' feltolultak... miután kikászálódtunk a labirintusból, az asztalra csaptunk erélyesen, hogy elég már a mesékből (megúsztuk a caspert, phew), s inkább nézzünk meg... egy mesét a coen-testvérek varázskonyhájából. oké, a the hudsucker proxy tényleg a brazil bürokrata-paródiájára hajaz, és néha nehéz eldönteni, hogy inkább börleszkel, vagy screwballokkal dobálózik, de ez a film még akkoriban született, mikor a coen-tesóknak voltak egészen eredeti ötleteik, és a tetemes költségvetésnek hála vizuális téren is rendesen elkapathatták magukat. a látvány-fiesztához add hozzá a baromi jó párbeszédek, a remek szkeccsek és a kiválóan felépített struktúra (habár a szürreális befejezéssel kicsit messzire mentek) nyújtotta élményt, s máris egy másik bolygón találod magad, ahol egy papírra vetett karikával karriert lehet csinálni.