rövidre vágva.
crash (2004): másodszor nézve mintha egy picivel többet rágtak volna a számba. majdnem kiköptem. 
doom (2005): feszültség, izgalom, humor, ötlet - no ezek egyike sem jellemző erre a bugyuta és dögunalmas lövöldözős vacakra. bár nagyon féltem tőle, de még az FPS-nézet volt a legértékelhetőbb része. 
grimm (2005): gilliam azért csinálta, hogy a hátszelében értékesebb, személyesebb produkciókat is forgathasson. olyan is lett. style over substance... without style. 
cellular (2004): meg se próbálj benne logikát keresni, s akkor egészen szórakoztató. rettenetesen hiányoltam belőle a larry cohen másik írása alapján készült phone booth-ot átitató feszültséget. 
Az oldalon található tartalmak kizárólag
