saw uncut (2004). íme, egy vágatlan változat, amely egy vágással hosszabb. pontosabban egy fűrészeléssel, de hadd legyen meg az örömöm, ha már a film nem volt képes szórakoztatni... mikor először láttam, akkor szimplán csak gyengének találtam, most viszont szabályosan idegesített. SPOILER ON: a "frappáns" befejezésig abba tudatba ringatnak, hogy zep a hunyó, ezért mindenféle csúnya dolgokat műveltetnek vele, pl. meghallgatja a fogva tartott kislány szívét, miközben fegyvert nyom az anyja fejéhez. igen, a pszichopaták lehet, hogy így viselkednek, de nem egy olyan figura, aki maga is áldozat, s azért kapkodja a levegőt, mert az élete a tét. SPOILER OFF. másodszorra nézve a régi véleményem meglehetősen elnézőnek tűnik...

"túlhájpolt középszer. ha jobban belegondolok, akárhányszor bemutatnak a sundance-en egy olyan filmet, ami egy kicsit is szórakoztató, azt máris piedesztálra emelik. képzelem, milyen lehet a többi bemutató...

no, de vissza a fűrészhez. két fazon felébred egy kicsempézett szobában, a szoba közepén egy szétlőtt fejű hulla, egyik kezében diktafon, a másikban fegyver. a két fazon a szoba átellenes sarkába van láncolva, az egyiknek végeznie kell a másikkal, különben ő is meghal, meg a családja is.

a film első húsz perce baromi izgalmas. azokra a kalandjátékokra emlékeztet, mikor ki kell szabadulnod a szobából... aztán hőseink elkezdnek emlékezni. puzzle-darabkákkal traktálják egymást és a nézőt is, olyan stílusban, hogy "ohohó, már emlékszem!" mit lehet azon elfelejteni, hogy mi történt tegnap éjszaka, mikor a napnál is világosabb, hogy köze van a mostani balhéhoz? aztán meg miért kell titkolózni, mikor az életed a tét? hülye-e vagy?

amint a film fokozatosan belecsavarodik a rejtvény-fejtegetésbe, s egyre kevesebbet időzik a szobában, és egyre többet a flashbackek között, úgy kezd el satnyulni a dramturgia, a feszültség pedig sziszegve távozik, míg a film totális érdektelenségbe fajul... ezen nem segít sokat sem az idióta vágástechnika, sem ripacs színészek. a végső fordulat pedig csinosan betetézi a csalódások sorozatát.

azért akad egy-két jó ötlet, főleg azokban a kis szekvenciákban, melyeket a trailerekben láthattunk, jellemző, hogy ezeknek a történethez semmi közük."

ehhez még annyit fűznék hozzá, hogy cary elwest a bűdös életbe többet ne engedjék kamera közelébe.