the cable guy (1996). jim carrey szépen ívelő karrierjének első anyagi buktája ez a film: jellemző módon, az amerikai közönség nem tudott mit kezdeni az eléjük tartott görbe tükörrel, amit a the cable guy ugyan a lehető leggroteszkebb módon eltorzít, de az üzenet így is tisztán kivehető.

a film főhőse (matthew broderick) megbicsaklik: lefizeti a kábelszerelőt (jim carrey), hogy némi plusz juttatásért cserébe tegye elérhetővé az összes mozicsatornát. a kábelessel valami gond van, ez már első pillantásra látszik, és miután elvégzi a fekete melót, módszeresen és rendkívül gyorsan rátelepszik zaklatott hősünk életére. a kábelszerelő tévéműsorok rabja, gondoskodó szülők, testvérek és barátok híján a tévén nőtt fel, ezért mindent a dobozba zárt világ szélsőséges törvényei szerint intéz. a tolakodó, dömpingszerű barátkozásból előbb-utóbb terrorizálás lesz, s mivel jó sok helyre beszerelte már az ingyenkábelt, a nyomásban tekintélyes szupportja akad.

gondolom, a film üzenetét nem kell ragozni, nem is elsősorban a "nézz kevesebb tévét" jellegű poszterszlogenek miatt jó ez a film: a gumiarcú jim carrey szélsőséges idétlenkedése a kábeles pszichopata figurájában végre értelmet nyer, s rendesen ki is tombolja magát. a film rendezője, ben stiller danny de vitótól (első filmjének producere) és idősebb mr.stillertől tanulhatta el a pszichovígjátékok titkát. a főhőst most is kínosabbnál kínosabb helyzetekbe hozzák, de mielőtt a lelki és testi tortúra idegesítővé válhatna, ügyesen ellenpontozzák klassz filmes idézetekkel (star trektől a waterworldig), iszonyú precizitással megválasztott filmzenével (a silverchairtől a jefferson's airplane-ig), s remek kameókkal (janeane garofalo, owen wilson, jack black, charles napier, andy dick, ben stiller, eric roberts...). a cable guy-nak nincs túl nagy rajongótábora, talán azért, mert it's not for the fainted hearted. a többiek nyugodtan dőljenek hátra, s nevessenek úgy, hogy MUHAHAHAHAHAAAA!