rope (1948). hitchcock első színes filmje. rövid kamaradarab, melynek legfőbb érdekessége abban rejlik, hogy mindössze egyetlen helyszínen játszódik, és 8-10 snittből áll. úgy is mondhatnám, hogy egy színdarab lusta feldolgozása, de ez talán túl elhamarkodott ítélet lenne, hisz a kamerának azért van szerepe: néha ottfelejtődik egy-egy tárgyon, vagy szereplőn, ezáltal ügyesen manipulálja a nézőt. kár, hogy a hitchcocki suspense csak nyomokban fedezhető fel a történeten, melynek már alapszituációja is gyenge lábakon: két fickó elköveti a tökéletes gyilkosságot, s még vendégeket is hív az áldozat halotti torához (kicsit morbid: az áldozatot elrejtik egy ládába, amit szépen megterítenek). az a baj, hogy már az első öt percben kiderül, hogy az egyikük túl sokat képzel magáról, a másikuk pedig túl keveset, és úgy lebuktatják magukat, mint a huzat. azért egy-két logikai bukfenc (pl. nincs az a felszolgálónő, aki egy parti közepén nekiáll leszedni az asztalt, ill. a ládát, hogy neki álljon könyveket pakolászni bele - olcsó húzás ez a feszültség érdekében) és a szerencse (a rögtönzött nyomozást levezető james stewart véletlenül megtalálja az áldozat kalapját, tehát a fickónak a lakásban kell lennie!) is segít nekik a lebukásban. james stewart játéka mentette meg számomra a filmet: gondolom, hitchcock is elégedett volt vele, ezért ezen első közös munkát számos újabb és sokkal jelentősebb kollaboráció követte.