mr. & mrs. smith (2005). gondolhatnánk, hogy angelina jolie-ba és brad pittbe szorult annyi vonzerő és sárm, hogy forgatókönyv nélkül is elvigyenek a hátukon egy filmet. tessék-lássék, de sikerül. azért azt le kell szögeznem, hogyha nem doug liman dirigálta volna őket, akkor lehet, hogy fenti kavilátsaik is kárba vesztek volna. a smith-mozinak tulajdonképpen nincs története: a már többször is látott sztori arra épül, hogy az unalmas házaspárnak tűnő john és jane valójában bérgyilkosok, méghozzá annyira titkosak, hogy valódi identitásuktól még a másik se tud. magyarán: ügyesek és buták. aztán persze azt a feladatatot kapják, hogy nyírják ki egymást, és lőn. ebből a helyzetből tényleg ki lehetett volna hozni egy jókora fekete komédiát (lásd a rózsák háborúja, mi több: csapd le csacsi!), azonban a ziccerek kihagyatlanok maradnak, a felek túl hamar rájönnek a másik titkára, sietve szétkapják egymást, hogy aztán persze összefogjanak, és a film totálisan érdektelen második felében már vállvetve (és természetesen csipkelődve) küzdjenek a rájuk erőltetett arctalan ellenséggel. szemfüles néző találhat néhány kacagtató poént ("szívem, beszélnünk kell!") és sok olyat, melyet más filmekben már ellőttek. akcióbarátok néhány jelenetet tátott szájjal fognak nézni (hiába no, tud ez a liam), s a pitt/jolie páros annak ellenére működik, hogy szerepeküt (is) elfelejtették megírni. persze, ezen nincs is mit csodálni, hisz a valós kémia még a celluloidon is átsütött. ó, jaj, szegény jenny.