aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: csillagainkban a hiba [the fault in our stars] (2014) Takács Máté
2014. június 01. 09:30:00

Kategória: film 10 komment

A rák a legnagyobb strici. Ráadásul akiket futtat, azoknak még a neve se cseng jól: limfóma, melanóma, hererák... és ha ezek tinédzsereket fognak ki maguknak, akkor sok minden nem marad úgy, ahogy szokott, például szem szárazon, de a Csillagainkban a hiba fogékony és formálható nézetű célközönsége számára emellett magasabb élményt is ad egy olyan románc, ahol az esküvő szóba sem kerül, és nem a modern felfogások miatt.

fault_in_our_stars.png

John Green népszerű és sikeres regényének adaptációjában a tizenhét éves Hazel Grace állandó kompániája egy oxigénpalack, amit úgy húz maga után, mintha csak egy utazótáska lenne, és ha lehet nagyobb terhe annál, hogy tudja magáról, betegsége rövid életet szab neki, akkor az a szülei iránti aggodalma. Az ő kedvükért lép be egy segítőcsoportba, ahol megismerkedik Augustus Watersszel, a műlábával már-már kérkedő fiúval, akinek kedélyessége és sajátos helyzetszemlélete hamar megragadja Hazelt Grace-t...

Látható, mi ragadta meg azt a sok-sok olvasót ebben a történetben (eddigi tapasztalatom szerint a film viszonylag hűen követi a regényt), ami amúgy éppen annyira szofisztikált, amennyire egy ilyen sztoritól –mármint a haldokló tizenévesek szerelembe esése– telhet, mégis kár elmarasztalni, ha tökéletesen szolgálja ki a felé intézett igényeket. Egy 95%-ig lányokkal teli nézőtéren a közönség szinte együtt lélegzik –nehézkesen– a főhősnővel, hangosan felnevet minden apró rezdülésén, ami a románc kialakulását kíséri a maga esetlen módján, és az orrfújás-cunami sem marad el a végére... A szentimentalizmus önmagában sosem hiba, ha nem keverik az érzelmességet az érzelgősséggel; a Csillagainkban a hibában kijut mindkettőből, de képes úgy szlalomozni közöttük, hogy ne kelljen lényegesen szigorúbb elbánásban részesíteni, mint a pár fokkal idősebbeknek szóló, pár évtizeddel korábban készült, amúgy sokban rokonítható Love storyt.

A ma uralkodó hozzáállással eszébe sem jutna senkinek Oscar-közelbe gondolni a Csillagainkban a hibát (persze nincs is ott keresnivalója, de most nem ez a lényeg), miközben említett produkció előtt leborult az is, aki csaknem szégyellte. Ali MacGraw elbújhat a Hazel Grace szerepében tündérien tündöklő (és ez elég nagy teljesítmény, tekintve a figura szituációját) Shailene Woodley mögött, aki tovább szilárdítja pozícióját, mint a legtehetségesebb és legszimpatikusabb fiatal színésznők egyik –egyre feljebb kúszó– dobogósa; bárminemű erőlködés nélkül képes mindazt prezentálni, amitől Hazel Grace-szel az összes lány szívesen barátkozna, és akinek az összes fiú féktelenül udvarolna. Dacára a műkönnyeknek, minden megmozdulása természetesnek hat, ráadásul jó eséllyel elnyeri majd a "legkönnyesebb szerelmi vallomás"-ért járó MTV Movie Awardot, ha lesz ilyen kategória.

Ami partnerét illeti, Ansel Elgort nem az a tipikus szépfiú-alkat (ellenben Augustus regénybeli megfelelőjével, hiszen ott a "szexi" jelző sem marad el), viszont szüntelenül vigyori ábrázatával gyorsabban elnyeri bárki rokonszenvét, mint Hazel Grace szívét.

A páros, a románc ebből kifolyólag jól működő, elhihető, nagyban köszönhetően a két főszereplőnek, és a könnyfacsarás kötelező dolga egy ilyen filmnek. Ergo a hiba nem az ifjú csillagokban van, nem is a tárgyban. Josh Boone rendező, aki a Bízz a szerelemben!-nel megszellőztette, hogy van némi érzéke a fiatalok párkapcsolatának ábrázolásához, viszont itt, mikor előtte a lehetőség, meglepően ódzkodik a drámától a drámán belül. Menet közben csak mintegy röpke közbeékelésekkel emlékeztet, hogy ez a rügyező szerelem kihajtani alighanem nem fog, másszor pedig túl hirtelen és direkt módon áll be változás, holott a játékidő (bő két óra!) engedné, hogy nagyobb gonddal vezesse végig és szője egybe az eltérő hangvételű szálakat.

A tompításnak ugyan akadnak előnyei, és hatásvadászatról sem beszélhetünk, mégis visszafogja kicsit az egész filmet ez a csöpp bátortalanság, ez a ragaszkodó szelídség, meggátolja abban, hogy nevezett célközönség körein kívül is valami igazán maradandóvá érjen. Ideig-óráig, sőt talán még napokig is tud azért hatni a rozsdamarta szívekre is, mert hát: a rák a legnagyobb strici, Shailene Woodley pedig remek, remek, remek.

Hogy végső soron hol a hiba? Nos... szeretitek a svéd hiphopzenét?

fault_in_our_stars_hun_poszter.png

Címkék

kritika drama romance adaptation young adult shailene woodley

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr706240315

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

OneBoy FromBrasil 2014.06.01. 10:49:35

az ilyen filmektől a férfi ember menekül, mert nem akar zokogni rajtuk:) de inkább azt kommunikáljuk, hogy "á ez engem nem érdekel, tiszta nyál az egész" :)

Adam Van Helsing · http://helsing.blog.hu 2014.06.01. 10:56:28

Ami nagyon hasonló film, és imádtam, az a Restless. Remélem ez is lesz olyan jó.

btw hol vannak a csillagok? vagy azokban is hiba van? :-))

Takács Máté · http://aeonflux.blog.hu 2014.06.01. 18:04:49

@Adam Van Helsing: @REMY: Csillagok, csillagok... akár három eltérő számú csillagmennyiséget is oda tudnék biggyeszteni a végére, ennél érdekesebb, hogy a film feliratos! Hirtelen nem is tudtam, hogy mi van, mi ez az írás a vásznon.

isvean 2014.06.01. 23:43:55

addig el se gondolkodok azon, hogy megnézzem-e, míg nem látok legalább egy teli csillagot. és ez most fenyegetés, vagy kib*szás magammal, hanem egy kritikafüggő birka olvasó reakciója, akitől megvonják a kolompszót. szóval a forgalmazóval kell lemeccselned, és megmagyaráznod egy potenciális néző távolmaradását. ;o)
deadline: szerdáig, akkor kedvezményes nap van
ha passzolom, és majd a tékában leküldve derül ki, hogy jó lett volna moziban, személyesen adok neked néhány csillagot mr. filmcritics'dealer :DDD

isvean 2014.06.01. 23:45:01

(a NEM kimaradt az első mondatból, sorry - tehát NEM fenyegetés, vagy ki****)

justizmord 2014.06.02. 09:44:36

Tizenéves olvasmányélményem jutott eszembe, csak javasolni tudom: Peter Marshall - Tombol a hold

AtomNyuszi 2014.09.01. 18:25:01

19 éves férfi (vagy talán még csak fiú, nem én döntöm el) létemre (vagy pont azért) sírtam a végén, mint egy kislány. Na jó, nem úgy, de ha valaki, akkor én betonkemény vagyok ilyen helyzetekben. És mégis el kellett morzsolnom pár cseppet.
Hogy tömören fogalmazzak: átjött a film, de -SPOILER!- (a még élő szereplők állapotát tekintve) nem mondanám, hogy várom a folytatást. Amúgy viszont remek volt, átéreztem.
G.

Sándor Kilencz 2015.02.06. 21:01:35

Lehet hogy az én csillagomban van a hiba (deszar :D), de nekem ez a Shailene Woodley abszolút nem szimpatikus. Ezelőtt csak a Divergent című kakikupacot láttam tőle és lehet hogy az okozott akkora truamát, amit 1 jó alakítás kevés feledtetni.

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása