aeon flux

ready for the action now, danger boy?

szókátrány: hanna, the ward, the loved ones, red hill, etc. Zalaba_Ferenc
2011. június 21. 08:35:42

Kategória: film 13 komment

Bármennyire szeretném és bármennyire fázol tőle, egyszerűen képtelen vagyok minden abszolvált filmélményt ráérős boncasztalomra fektetni, s néha a szó is beragad (innen ez az "elmés" cím), pedig vannak produktumok, melyek követelik azt, hogy megemlékezzenek róluk - nem feltétlenül pozitív előjelük kapcsán. Hát íme.

Az elolvasom mögött a következő filmekről olvashatsz velőseket:

  • Hanna
  • The Ward
  • The Loved Ones
  • Red Hill
  • Cedar Rapids
  • The Fourth Kind
  • The Lincoln Lawyer

Hanna

A művészcsaládban felnőtt Joe Wright valószínűleg kilométerekről látható örömtüzeket tudna gyújtani a hozzá elküldött díjvadász/kosztümös forgatókönyvekből, ezért aztán csinált egy akciómozit, amibe belevizualizálhatott minden olyan filmes csínt meg bínt, amit a korábbi rendezéseiben megismert viktoriánus Anglia nem biztos, hogy elbírt volna. S ahogy ezt a kísérleti akció-arthouse thrillerizét elnéztem, Wright jó régóta gyűjtögethette az ideákat, mert a Hannából végül valódi ötletbörze lett, amiből tucatnyi olyan filmet lehetne összerakni, amelynek egymástól jól elkülöníthető, egységes stílusa lenne, de egyetlen nagy masszaként nehezen fogyasztható. Részeiben tehát sokkal jobban működik, mint egészében: tisztára mint egy trip azonnal jelentkező mellékhatásokkal. Annak viszont nagyon örülök, hogy már csak egy évet kell várnom, hogy színt valljak Saoirse Ronannak.

The Ward

John Carpenter visszatért! És ugyanazt a szart csinálja, mint tíz évvel ezelőtt. Már eleve nem kecsegtetett túl sok jóval, hogy a tíz év hiátusból megtért "master of horror" nem csupán egy új játékfilmre fordítható pénzt alig tudta összekaparni, de utána még forgalmazóra sem nagyon lelt. Eme produktumot látva nem is csoda: a The Ward sokszorosan elcsépelt helyszínével (villámcsapások által bevilágított elmegyógyintézet Ratched nővér hasonmásokkal és dögös bentlakókkal), loncsos hajú démonlányával és lapos slusszpoénjával csupán néhány évtizedet késett. Szerencse vagy nem, de Carpenter napjaink felgyorsított rémületfaktorainak meglovagolása helyett a régi iskolát idéző módon, öreges tempóban, éppen ezért teljesen kiszámíthatóan paráztat, vállalható képi világa ellenére a filmet mégis valóságos kínszenvedés végignézni, hisz szemmel láthatólag minden közreműködő halálra unta magát a forgatáson.

The Loved Ones

Ami miatt a Hanna hátast dobott, az Sean Byrne ausztrál tortúra-filmjét már-már zseniális szintre emelte. A kulcs a mértéktartó zsánerpukkasztásban rejlik, és ez az alig másfél órás csemege ugyan arra törekszik, hogy kitágítsa a műfaj határait - konkrétan úgy fest, mintha a Texas Chainsaw Massacre találkozna a High School Musicallel egy aggasztóan beteges, de szellemes elmében -, de az audiovizuális harcsolás helyett inkább arra törekszik, hogy narratívájában legyen kiszámíthatatlan (hol elképesztően durva, hol hisztérikusan vicces), így sikerül friss vért pumpálnia egy olyan zsánerhajtásba, amely sokak szerint már eleve holtan érkezett.

Red Hill

Szintén ausztrál, szintén műfaji hibrid, ugyanakkor ez a western/slasher mixtúra olyan meggyőződéssel lapátolja stílusos halomba a két választott zsánerének közhelyeit, hogy végül önkéntelenül is műfajparódiává csuklik össze. Új seriff-helyettes érkezik egy istenháta mögötti kisvárosba, és nem elég, hogy alig tudja kivívni a helyi rendfenntartók bizalmát, de még egy csúnyán megégett néma rémmel is számolnia kell, aki megállíthatatlanul tör előre (ha kell, Jason módjára teleportálgatva), hogy beteljesítse titokzatos bosszúját, ami összeköti módszeresen kivégzett áldozatait. Már a film harmadánál sejteni fogod, hogy valójában ki a hunyó, így simán eltöprenghetsz azon, hogy a seriffet és az embereit leszámítva vajon hova tűnt mindenki a városból.

Cedar Rapids

Az Up in the Airhez hasonlóan a Cedar Rapids főhősét (Ed Helms, a The Hangover fogdokija) is kirángatják jól belakott világából, hogy végre rádöbbenjen: a mesterségére épített életén túl is akadhatnak örömök. Ugyanakkor ez a muksó se nem szexi, se nem magabiztos, a többnapos szakmai találkozón szerzett tanulságait pedig szomorkás elmélkedés helyett alkoholmámoros ökörködésben és gyakorlati alkalmazásban (új cég! új nő! új élet!) éli ki. Lehet vele is rezonálni, de még inkább John C. Reilly-vel, akinek már most odaítélnék egy jó kis Oscart és aki világra szóló partiarcként segít kimozdítani szegény emberünket a szürke status quóból. Ahhoz viszont, hogy eme film lehesesn a következő Oscar-szezon "kis szellemes függetlenje", túlságosan vicces. Nem mintha ez baj lenne.

The Fourth Kind

Ismét egy zsánerújító próbálkozás, amely az (ál)dokumentumhorrorok népszerű hullámát meglovagolva kíván friss hajtást növeszteni. Sajnos Olatunde Osunsanmi filmes kísérlete, melyben színészek rekonstruálnak valósnak beállított - és a filmben nem ritkán a "megrendezett" jelenetekkel párhuzamosan vetített - eseményeket, melyekben földönkívüliek ragadnak el embereket (asszem...), túlságosan zavaros, finomkodó és visszafogott (értsd: dögunalmas) ahhoz, hogy kénytelenek legyünk megjegyezni szellemi atyjának nevét. De lehet, hogy ez nem is olyan rossz hír.

The Lincoln Lawyer

Matthew McConaughey-nak soha nem kellett volna lemennie kutyába: a helyében két lábbal rúgtam volna ki Kate Hudsont és a többi hollywoodi miszpicsát, a meztelen bongósnak ugyanis sokkal jobban fekszik ez a simulékony ügyvédszerep, aki simán lyukat dumál egy motoros banda kollektív sörhasába, zsebében van a fél város és vannak ügyek, melyeket úgy old meg, hogy a kocsijából sem kell kiszállnia. Persze, akadnak érzelmei is (exnejével még mindig imádják egymást és csak azért mentek szét, mert a bíróságon külön padsorból osztják az észt), ezért lehet érte szorítani, mikor egy egyszerűnek tűnő ügyből életveszélyes kalamajka lesz, ami aztán egy csapásra lebontja körülötte a maga által emelt cukorpalotát. Vérbeli tárgyalótermes thriller ez; az a fajta, ami 15 éve még elcsépeltnek, ma már retrósan coolnak számít. Nem tagadom, teljesen beszippantott, de a végső, tévés krimiket idéző pisztolyrántós, nagy monológos befejezés úgy tüsszentett ki, hogy majdnem megütöttem magam.

Címkék

kritika horror western independent chemical brothers 2csillagos 5csillagos 3csillagos milla jovovich cate blanchett john carpenter joe wright eric bana matthew mcconaughey marisa tomei saoirse ronan john c reilly brad furman kritika szokatrany 8csillagos aussie movies 9csillagos 6csillagos

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr974539879

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

"L" 2011.06.21. 09:43:44

The Loved Ones 55% The Fourth Kind 45% hehe, nem gyoztel meg, tovabbra sem ertem a lelkesedest a The Loved Ones irant, de ha ez tetszett akkor ajanlom meg a hasonszoru filmeket: Mum & Dad, Grotesuku, ect... ezek kozul varosak nalam: Hanna, The Ward, Cedar Rapids!!!, The Lincoln Lawyer - remelem mielobb ideernek valamilyen formaban.

Ismeretlen_1068 2011.06.21. 09:45:03

1: Már kétszer is ellátogattam Lolához, másodszor horror-rajongó társaságban, és mindnyájan jól éreztük magunkat a vendégségben. :) Szóval a lelkesedésem töretlen.

"L" 2011.06.21. 09:52:25

kedves egeszsegedre. :) felre ne erts, nem banom en, csak mivel nyomon kovetem a blogod ugy gondoltam, hogy nagyjabol ismerem az izlesed (ami ugye messze nem egyezik az enyemmel /sucker punch hrrr... :)/) es nagyon meglepett a 9-es osztalyzat a filmes naplodban. egy idoben faltam es majd' minden tortura filmet megneztem, de semmi kiemelkedot nem lattam ebben... de sebaj, ez is csak igazolja, hogy izlesunk kulonbozik, nem kicsit, de jol van ez igy. :) 3,14sz

Ismeretlen_1068 2011.06.21. 10:04:49

Igazából nem nagyon láttam jó filmet ebben a zsánerben. Persze, alapból öncélúságra alapszik, de ha valami ilyen tounge-in-cheek, ráadásul teljességgel kiszámíthatatlan (SPOILER! annak ellenére, hogy végül visszakanyarodik a megszokott cselekményfonalhoz), annak nyálam nyert ügye van. Sokkal inkább ez, mint teszem azt egy Wolf Creek.

"L" 2011.06.21. 10:32:50

jaj dehogynem lattal: eden lake, martyrs, w delta z ajanlom meg a 2007-es the girl next door-t es ha ez a "high school musical"-os beutes bejott akkor meg talan a the final-t is.

Ismeretlen_1068 2011.06.21. 11:25:52

Eden Lake, Martyrs, WAZ: teljesen igazad van, ezek tényleg remek filmek, habár számomra mindhárom túlnőtt a zsáneren. Meg a vitánk tárgya is. :)

"L" 2011.06.21. 11:29:36

en nem vitaztam, csupan csak ajanlottam par hasonlo filmet ami esetlegesen tetszhet neked kiindulva a the loved ones iranti lelkesedesedbol. :)

Ismeretlen_1068 2011.06.21. 11:36:05

7: Rendben, feljegyeztem őket!

gaillard 2011.06.21. 11:51:37

6: Akkor ez is tetszeni fog: Red White & Blue

Ismeretlen_140561 2011.06.23. 22:16:56

Ma megnéztem a Hannat! Ugye az előző ilyen film, amelynek a zenéje elektronikus zenekartól származik az A közösségi háló. Érdekes, hogy mindkét filmben elhangzik Edvard Griegtől az In the hall of the mountain king http://www.youtube.com/watch?v=xrIYT-MrVaI

Ismeretlen_1068 2011.06.23. 22:23:10

Trent Reznor nevében kikérem magamnak az "elektronikus zenekar" titulust. Meg úgy általában mindenki nevében, kivéve talán a Kraftwerket, ők tényleg robotok. :)

Ismeretlen_140561 2011.06.24. 08:32:52

jó! meg tényleg a Daft Punkt is a Tron: Örökségben Abban nem volt klasszikus zene

Ismeretlen_1068 2011.06.24. 08:42:08

12: De még mennyire, hogy volt. :)

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása