aeon flux

ready for the action now, danger boy?

az évtized legjobb filmje: oldboy (2003) Zalaba_Ferenc
2010. január 16. 14:28:40

Kategória: 32 komment

Vigyázó szemeiteket Ázsiára vessétek! 2000-en innen a távol-keleti filmipart csupán elvakult filmőrültek tudták szétválogatni: a köznép számára az ázsiai film egyet jelentett az őrületesen ki-bezoomoló kungfu-filmekkel és a papírmasé díszleteket szétválogató, gumiruhába bújt statisztákkal. Aztán minden megváltozott. Japánból gerincvelő-csapoló horrorfilmek jöttek, hogy új lökést adjanak a tini vonulat miatt kifulladni látszó zsánernek, Kínából pedig gyönyörű harcművészeti eposzok érkeztek, a hongkongi krimi pedig feltámadt és Michael Mannt idéző, elegáns thrillerekkel jelentkezett, melyeknek még az amerikai újrái is elég erősek voltak ahhoz, hogy Oscart érdemeljenek. A küszöbön már ott toporgott Tony Jaa és Stephen Chow, miközben a nagyvilág végre megtanulta azt a nevet, hogy Hayao Miyazaki.

És ott volt a jóformán újszülöttnek tekinthető dél-koreai filmgyártás, amely meg sem próbált rágyúrni az egyéni hangvételre, ehelyett kiváló zsánertanulmányokkal csábította el a nézőket az amerikai megaprodukcióktól. A koreai filmet a hazai közönség két pofára zabálta, melynek az lett az eredménye, hogy a gigabevételeket eredményező reprodukciót hamarosan felváltotta az „azt csinálsz, amit akarsz” hozzáállás a producerek részéről, és a nemzet legforróbb direktorai (Kang Je-gyu – Swiri; Kwak Kyung-Taek – Friend) tényleg azt műveltek, amihez kedvük szottyant. Ilyenkor Amerikában általában az jön, hogy „köszönjük, de nem kérünk a szerzői filmből, Mr. Soderbergh”, de nem így a koreai közönség!

Vigyázó szemeiteket Ázsiára vessétek! 2000-en innen a távol-keleti filmipart csupán elvakult filmőrültek tudták szétválogatni: a köznép számára az ázsiai film egyet jelentett az őrületesen ki-bezoomoló kungfu-filmekkel és a papírmasé díszleteket szétválogató, gumiruhába bújt statisztákkal. Aztán minden megváltozott. Japánból gerincvelő-csapoló horrorfilmek jöttek, hogy új lökést adjanak a tini vonulat miatt kifulladni látszó zsánernek, Kínából pedig gyönyörű harcművészeti eposzok érkeztek, a hongkongi krimi pedig feltámadt és Michael Mannt idéző, elegáns thrillerekkel jelentkezett, melyeknek még az amerikai újrái is elég erősek voltak ahhoz, hogy Oscart érdemeljenek. A küszöbön már ott toporgott Tony Jaa és Stephen Chow, miközben a nagyvilág végre megtanulta azt a nevet, hogy Hayao Miyazaki.

És ott volt a jóformán újszülöttnek tekinthető dél-koreai filmgyártás, amely meg sem próbált rágyúrni az egyéni hangvételre, ehelyett kiváló zsánertanulmányokkal csábította el a nézőket az amerikai megaprodukcióktól. A koreai filmet a hazai közönség két pofára zabálta, melynek az lett az eredménye, hogy a gigabevételeket eredményező reprodukciót hamarosan felváltotta az „azt csinálsz, amit akarsz” hozzáállás a producerek részéről, és a nemzet legforróbb direktorai (Kang Je-gyu – Swiri; Kwak Kyung-Taek – Friend) tényleg azt műveltek, amihez kedvük szottyant. Ilyenkor Amerikában általában az jön, hogy „köszönjük, de nem kérünk a szerzői filmből, Mr. Soderbergh”, de nem így a koreai közönség!

Park Chan-wook tulajdonképpen szerencsésnek mondhatja magát, hogy e bevállalós ország szülöttjeként látta meg a napvilágot. Első két filmjének ugyan nyoma se maradt a filmtörténelemben (állítólag valamennyi kópia megsemmisült), Judgment című filmesszéje már jó pár szemöldököt magasba emelt, neve viszont akkor égett be kitörölhetetlenül a köztudatba, mikor Joint Security Area (Közösen védett terület, 2000) című filmjével minden addigi bevételi rekordot megdöntött. A rashomoni narratívával bíró politikai thriller kényes témát boncolgatott: az Észak- és Dél-Korea határán létesült demilitarizált zónában kettős gyilkosság történik, a nyomozás során olyan dolgokra derül fény, amely intő példa lehet mindkét fél számára.

A JSA sikerét követően a CJ Entertainment egyik producere odalépett Park Chan-wookhoz és kijelentette, hogy ha következő filmjét is náluk forgatja, akkor azt csinál, amit akar. És így is lett. A direktor belefogott az azóta trilógiává hízott vendetta-sorozat első darabjának megfilmesítésébe, melynek (Sympathy for Mr.Vengeance, 2002) extrém brutalitása, kompromisszumtól mentes, feloldást nem ismerő végjátéka földbe döngölte a nézőket. A film egy tragikus kimenetelű emberrablás szomorú krónikája, ugyanakkor gúnyos helyzetjelentés a dolgozói hierarchia visszáságairól.

A nemzetközi sajtó nem tudott mit kezdeni a filmmel, pedig Park még csak a bemelegítésnél tartott. A bosszútrilógia középső darabja, az Oldboy (2003) nem robbantott ugyan kasszát, viszont jól megkavarta a közvéleményt – immáron nemzetközi szinten is. Nem mintha ez meglepő lenne. Park már a felütéssel sokkol: Oh Dae-su-t (Choi Min-sik) elrabolják és bezárják egy szobába, mely leginkább egy olcsó útszéli motel ízléstelenül berendezett lakjára emlékezet. Dae-su 15 évig raboskodik eme szobában, maga se tudja, miért. Fogvatartói pedig nem nyilatkoznak. Egyetlen társa a televízió, amely hamarosan betölti az egész életét: barátja, szeretője, oktatója lesz, az egyetlen kapocs a külvilághoz, az egyetlen fegyver az őrület ellen. A kiképzésnek hála Dae-su-ból, a pocakos, alkoholista bajkeverőből villámló tekintetű kőszikla lesz. Küldetéstudattal. Kafka megnyalná mind a tíz csáprágóját, annyi szent.

Aztán 15 év múltán szabadon engedik. A férfi nem pazarolja az idejét arra, hogy élvezze a szabadságot, ehelyett elindul, hogy megtalálja azt, aki bezárta, s mielőtt megölné, megtudja, hogy miért zárta be. Senki és semmi nem állhat az útjába.

Mikor az Oldboy tavaly tavasszal bemutatkozott Cannes-ban, a sajtó hirtelen nem is tudta, mit reagáljon: hordozza körbe aranytálcán vagy ássa el jó mélyre, nehogy megtalálja bárki is. Mivel az elnöki székben épp Quentin Tarantino ücsörgött, ezért a film megkapta a zsűri nagydíját, de ez már nem jelentett túlságosan nagy reklámot, hisz függetlenül attól, hogy piedesztálra emelték, a film akkora visszhangot kapott, hogy mindenki látni akarta. És látni is kell.

Ha azt mondom, hogy az Oldboy „hipnotikus erejű film”, akkor még csak közelében sem járok az igazságnak: ez a film lenyúl a vászonról, megragad az agyadnál fogva és jó két tucatszor földhöz vág, aztán köt egy masnit a gerincoszlopodra, végül hagyja, hadd agonizálj sorozatos megdöbbenésed savas fürdőjében. Bosszú még nem volt ennyire édes és keserű, kézenfekvő és elfogadhatatlan. Ahogy a cselekmény megállíthatatlanul halad előre, és a feltett kérdésekre egyre riasztóbb válaszokat kapunk, Oh Dae-su múltja, jelene és végzete is egyre nyilvánvalóbbá válik, s sem ő, sem mi nem fogunk túlzottan örülni a konklúziónak. De elfordulni nem lehet.

A produkció felvet néhány morális kérdést… aztán szépen falhoz állítja mind, hogy gyilkos sorozatot eresszen beléjük. Bibliai szenvedés és görög tragédia táncol kéz a kézben a pokol tornácán, a tisztítótűzre viszont hiába is várnánk: tanoncok és hősök helyett saját bűneik és vágyaik által meggyötört lelkek szembesülnek azzal a pusztító ténnyel, mennyire szánalmas és hipokrita is az ember: a humánumnak már írmagja sem maradt az emberben.

Olyan ez a film, mint egy rémálom, melyet ébredéskor nem nyel el a feledés jótékony köde, hanem minden egyes részlete ott lángol az elmédben még jó sokáig… S micsoda részletek! Park Chan-wook filmje nem csupán hibátlan narratívát, de hasonló precizitással megkomponált látványvilágot is kínál: vannak olyan technikai megoldások, melyek arra buzdítanák David Finchert, hogy váltson szakmát, és beállítások, melyek láttán a világ összes Janusz Kaminskije és Christopher Doyle-ja kameraállványába dőlne, csak mert nem az övé…

Hogy kivédje a Sympathy for Mr.Vengeance anyagi kudarcát, Park Chan-wook két megasztárt nyert meg filmjének: Choi Min-siket, a koreai Robert De Nirót és Yu Ji-tae-t, kinek hazájában akkoriban több rajongója volt, mint Tom Cruise-nak. És még a mosolya is vakítóbb. Tökéletes választás. Yu Ji-tae játssza azt a férfit, aki a szálakat mozgatja, mesteri tervét látva bármelyik Bond-gonosz kihullajtaná az összes haját (kivéve Blofeldet természetesen), ellenállhatatlan megjelenése, megnyerő modora és letörölhetetlen vigyora mögött szédítő keserűség rejtőzik. Bármennyire is próbál ellenkező hatást kivívni, irigység és gyűlölet helyett sajnálatot érdemel. Choi Min-sik pedig az új évezred legjobb alakítását prezentálja. A címszereplő valamennyi fájdalma, gyűlölete, félelme és vágya ott pulzál minden mozdulatában, már puszta megjelenése is beszédes; performansza félelmetesen energikus, már-már azt hinnéd, hogy nem csak beleéli magát a szerepbe, hanem ő maga a szerep. Nem is csoda, hogy az Oldboy-t követően csak ritkán lépett kamera elé: talán nincs olyan lélek és test, amely egy ilyen teljesítménnyel kétszer is képes megbirkózni.

Az évtized legjobb filmjei: #50-41, #40-31, #30-21, #20-11, #10-2.)

Szerkesztők az Oldboyról:

Park Chan-wook az Oldboyjal megalkotta élete fő művét, aminek alapját egy japán manga szolgáltatta, a vászonra mégis egy rendesen átdolgozott történet került. Az Oldboy több egy szimpla bosszúmozinál, Park legnagyobb inspiráció mind visszaköszönnek, Kafka, Hitchcock és még sokan mások jelen vannak a filmben. Brutális, filozofikus, elgondolkodtató, csavaros, katartikus, humoros, stílusos, egy rendkívül összetett és nehezen feldolgozható élmény. (BR)

Ilyen filmet készíteni már-már pofátlanság. Az Oldboy annyira elemi erejű, hogy a nézőnek esélye sincs szabadulni előle: nem csak Choi Min-sik emberfeletti elszántságot és őrületet tükröző tekintete hipnotizál, de minden egyes kép, hang, jelenet is a végső katarzist készíti elő, mely végül keményebb ütést visz be, mint az a bizonyos kalapács - de mégis újra és újra át akarjuk élni. Hiszen a film audiovizuális szempontból is egy lélegzetelállító utazás: a végtelen szomorúság talán csak Kieslowski három szín-trilógiájában volt ennyire gyönyörű. (DA)

A MR. VENGEANCE az összegyűrt, az OLDBOY az élére vasalt bosszú, de a végeredmény mindkét esetben egy és ugyanaz: a megtépázott lélek, melynek sebei ezentúl soha, de tényleg, SOHA nem forrnak majd össze. A nézőé sem. Ha nem ez a megkerülhetetlen remekmű legfőbb ismérve, akkor nem tudom, mi. Chan-wook Park zavarbaejtő zsenialitása nem csak egy egész hollywood-i generációt, hanem a beléjük csepegtetett tradícionális filmalkotás mind a 100 évét falhoz állította. (Z)

Hát ez után a film után kicsit szar érzés élni. (DL)

Elmegy. (HU)

Címkék

kritika thriller drama oldboy chan wook park asian cinema vengeance trilogy top film 10csillagos top decade

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr154537533

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

i 2010.01.16. 14:44:43

Figyelembe véve, hogy minden lista szubjektív, ez most egyszerre meglepő és mulatságos :-)) (Persze azért az Oldboy 10/9.)

Ismeretlen_63220 2010.01.16. 14:50:54

Kicsit túl magas ez a piedeszta, de azért nagyjából stimmel. Ahhoz a folyosói verekedős jelenethez foghatót még nem forgatott senki. Kafka hogy jön ide?

Ismeretlen_1068 2010.01.16. 14:51:43

2: úgy, hogy emberünknek fogalma sincs róla, miért zárták be. tudod, a per főhőse sem tudja, mivel vádolják.

Ismeretlen_32319 2010.01.16. 14:53:12

az én listám élén is ez a film áll.

Ismeretlen_62806 2010.01.16. 14:53:59

vigyázat: az első két bekezdés lemaradt az elolvasom mögül!

feri · http://mozisblog.blogspot.com 2010.01.16. 15:07:39

Egészen földobódtam ez első tízestől is, remek! :D

Ismeretlen_105814 2010.01.16. 15:55:35

Mivel minden top lista szubjektív, felesleges volna belekötni, de azért ezen meglepődtem. Az eddigi 49 helyezés teljesen korrekt, de nálam az Oldboy kissé túlértékelt film, A bosszú ura például jobban megfogott.

csurmee · http://www.twitter.com/csurmee 2010.01.16. 16:15:01

"HU" kommentje tetszett a legjobban :) A filmet nemigazán szeretem, de érik már az újranézés.

Action 2010.01.16. 16:18:39

Nagyon király lista, bár nálam a Gyűrűk Ura az évtized legjobb filmje. Persze az Oldboy is kiváló film.

Gabika143 2010.01.16. 16:49:32

"a hongkongi krimi pedig feltámadt és Michael Mannt idéző, elegáns thrillerekkel jelentkezett, melyeknek még az amerikai újrái is elég erősek voltak ahhoz, hogy Oscart érdemeljenek" Komolyan gondolod ezt a hülyeséget, amit leírtál?

n4nom4n · http://seygirfnuarb.deviantart.com/ 2010.01.16. 16:52:47

ez tényleg egy 10/10-es film !

Ismeretlen_1068 2010.01.16. 16:53:03

10: hogy komolyan? mond neked az a film valamit, hogy INFERNAL AFFAIRS?

Helsing · http://helsing.blog.hu 2010.01.16. 16:54:27

10: ez mitől hülyeség? A tégla az a Szigorúan piszkos ügyek remake-je

Ismeretlen_62806 2010.01.16. 17:55:03

12-13: lehet, hogy úgy értette, hogy a Departed elég gyenge film, és csak azért kapta meg a szobrokat, mert Scorsesenek már kijárt egy bocsánatkérés. meg persze az is lehet, hogy hülye szegény. :)

Komplikato 2010.01.16. 19:16:08

Hmmm. Meg kéne lesni a bosszú szériát, meg sok más jó hírű koreai filmet is. Mi a véleményetek a "Cyborg vagyok, de minden oké." filmről? :)

Gabika143 2010.01.16. 19:37:15

Miben idézi meg Michael Mann filmjeit a Szigorúan Piszkos Ügyek? Ugye nem abban, hogy akárcsak a Heat-ben itt is egy zsaru-bűnöző páros a főszereplő? Semmi köze a hong kongi akció filmeknek Michael Mann filmjeihez. Utálom ezt a "mindenbe bele lehet magyarázni valami hülyeséget" stílust. 14: Nem úgy értettem, de egyébként botrányos, hogy az Arany Málna helyett Oscar-t kapott az a sz*r.

sas · http://www.tamassasvari.com 2010.01.16. 20:07:52

Meg is neztem. Meg mindig kiraly!!

hesgotcancer · http://hesgotcancer.blog.hu 2010.01.16. 20:19:57

Gabika143, azért az Infernal Affairs valóban vett át tartalmi ÉS formai elemeket is a Heat-ből, és nem csak annyi a közös, hogy zsaru-bűnöző páros a főszereplő. Igen, mindenbe bele lehet amúgy magyarázni hülyeséget, de ha észérvekkel is alátámasztod, talán már nem is annyira hülyeség.

Ismeretlen_9654 2010.01.16. 20:21:52

16. inkább vitatkoznál, ne csak fikáznál. mert még mindig nem sikerült egy érveddel megdönteni a fent leírtak ellenkezőjét. én meggyőzhető vagyok.

Gabika143 2010.01.16. 21:20:21

Én most mivel győzzelek meg téged? Te írtad a cikket? Te győzz meg engem arról, hogy van alapja azon állításodnak, hogy sok közös van a Szigorúan Piszkos Ügyek és Michael Mann filmjei között. Egyébként szerintem is egy kicsit túl van értékelve az Oldboy, habár nagyon jó film, de szerintem is jobban sikerült a Bosszú-Trilógia nyitó darabja. Nem akarok itt tovább gonoszkodni, meg belekötni mindenbe, amúgy jó kis lista. Tigris és Sárkány miért maradt le?

Ismeretlen_29159 2010.01.16. 22:22:21

Nekem is tetszett a lista - valszeg nálam nem első helyen lenne (lesz) az Oldboy, biztos, hogy a teteje környékén. De a többi 50-nel is egyetértek nagyrészt - párat ugyan nem láttam volna, meg a Pixarok se nagyon férnének be nálam, de tetszetős :)

Ody 2010.01.16. 23:03:36

Ezt a listát az első két helyezettje teszi komolytalanná. Az Oldboy lenne az utóbbi tíz év legjobb filmje? Ne nevettessetek már.

Ismeretlen_84013 2010.01.16. 23:08:04

22. Miért, szerinted mi az?

Ismeretlen_1068 2010.01.16. 23:42:26

meg a LOTR is komolytalan? persze a shitek bosszúja aratna, akkor mindjárt a homlokodon pörögnél, nem? :)

Ismeretlen_9654 2010.01.17. 00:33:47

20: jaj, nehogy már 100 győzködje az 1-et arról, hogy a föld gömb alakú. a tigrisre én nem szavaztam, nekem kicsit túl csapongó a film. bár tény, hogy szép és kiemelkedő film. 22: szerinted mi? nem vagyunk egyformák.

Ismeretlen_63220 2010.01.17. 01:05:03

A shitek bosszúja szándékos volt, vagy freudi? :)))

Ismeretlen_1068 2010.01.17. 08:31:45

most így direkt nem nyilatkozom. :)

Ismeretlen_84013 2010.01.17. 11:13:59

15. Az I'm a Cyborg, but that's OK egy nem mindennapi szerelmes történet egy jó adag fekete humorral és lenyűgöző vizualitással fűszerezve, én imádtam. Ha jól emlékszem, akkor ae nagyon nem volt oda érte. :)

Ismeretlen_108973 2010.01.17. 13:24:00

a teljesség kedvéért: A MR. VENGEANCE az összegyűrt, az OLDBOY az élére vasalt bosszú, de a végeredmény mindkét esetben egy és ugyanaz: a megtépázott lélek, melynek sebei ezentúl soha, de tényleg, SOHA nem forrnak majd össze. A nézőé sem. Ha nem ez a megkerülhetetlen remekmű legfőbb ismérve, akkor nem tudom, mi. Chan-wook Park zavarbaejtő zsenialitása nem csak egy egész hollywood-i generációt, hanem a beléjük csepegtetett tradícionális filmalkotás mind a 100 évét falhoz állította. (Z)

Ismeretlen_1068 2010.01.17. 15:08:39

15: az, hogy nézhetetlen.

epicmindfuck · http://epicmindfuck.tumblr.com 2010.01.17. 20:45:23

A vége megtette a hatását, de minél többet gondolkozom rajta, annál banálisabbnak tűnik.

lozung 2010.01.18. 22:49:03

ae: azert meg a film csodas zenejerol is emlitest tehettel volna, de egyebkent jo post ;) az a cyborgos faszsag meg tenyleg szornyu

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása