aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: the wrestler (2008) Zalaba_Ferenc
2009. május 04. 13:50:20

Kategória: 17 komment

Épp itt volt már az ideje annak, hogy Darren Aronofsky felébredjen. Talán végre rádöbbent arra, hogy túlságosan tehetséges ahhoz, hogy bölcsész kocsmák és filmgeek összejövetelek számára indítson színes-szagos vitatémákat, melyekbe azt látsz bele, amit csak akarsz, csak nehogy észrvedd, hogy az audiovizuális kéreg mögött tulajdonképpen nincs semmi. Örvendetes, hogy Aronofsky végre felismerte, hogy hiába szól a mozi a hangról és a képekről, nem a szem és a fül a legfontosabb érzékszerv, amit meg kell érinteni.

Kell egy történet. Szóljon agyhoz, szellemhez, szívhez, édes mindegy, sőt jelen esetben az sem számít, hogy két kézzel lehet szórni a közeli és távoli rokonokat Jake LaMottától Rocky Balboáig, hisz ha van egy sztorid - jelen esetben egy megtört lélekről, aki a visszatérésről álmodozik, s nem is feltétlenül a ringbe, sokkal inkább az életbe -, s eme sztorinak teljes mértékig alárendeled magad, mi több, úgy meséled el, hogy az mindenkihez szóljon, akkor nem csupán azt éred el, hogy a néződ komolyan vegye azt a bohóckodást, amit bizonyos helyeken professzionális pankrációnak hívnak, hanem még könnyet is képes vagy csalni egy felnőtt férfi szemébe.

Nem kötelező tudni, de azért nem árt: azt a szétcseszett ábrázatú monstrumot, aki eme film főszerepét alakítja, valaha Mickey Rourke-nak hívták. Fiatal volt, energikus, szexi és rémületesen tehetséges. De ezek az idők elmúltak: heves természetének, önpusztító életvitelének és elhibázott döntéseinek hála apránként morzsolta fel életét, míg el nem jutott arra az "egykoron harcos volt" szintre, kinek nevét talán még nem feledték el, de egy lyukas garast nem tettek volna rá. Az elmúlt évek tapasztalata alapján viszont Hollywoodnak pont ilyen figurákra van szüksége: Downey Jr-kra és Stallone-kra; kiégett árnyékokra, akiknek adhat még egy esélyt, mert a nézők is szeretnek kegyelmet gyakorolni.

Van, aki megérdemli. Természetesen nem nehéz felfedezni a párhuzamot a filmbeli Randy "The Ram" Robinson és Mickey "El Marielito" Rourke élete között, emberünk játékának őszintesége mégis lehengerlő és torokszorító. Nincs az a lélek, aki ne bocsátana meg neki. Rourke még azt is eléri, hogy Aronofsky szépen elpakolja a szűrőket, leszerelje a ködgépeket és a reflektorokat, kikapcsolja a számítógépet és szépen, csendben filmezze Mickey Rourke-ot, ahogy elmeséli Mickey Rourke történetét. Hallgasd csak.

Címkék

kritika oscar independent mickey rourke darren aronofsky 9csillagos

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr354536598

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Adam Taylor 2009.05.04. 14:48:45

Örülök hogy nem csak nekem jött be a film. A befejezés mindent visz... Amerikában nem keltett túl nagy feltűnést bevételi szempontból, igaz? Mert legalább annyira megérdemelte volna mint például a Gran Torino.

Ismeretlen_93066 2009.05.04. 15:08:51

fantasztikus kritika ae, le a kalappal!

Ismeretlen_108973 2009.05.04. 16:20:13

óriási gondolatok egy óriási filmről. nálam vitán felül 10/10. és nemcsak a könnycseppek miatt. fintorgóknak halkan megjegyzem: oroszlán, rottentomatoes: 97%)

Ismeretlen_1068 2009.05.04. 16:31:54

köszönöm, srácok. SPOILER a befejezésről: nagyon félrem, hogy elbarmolják. ahogy marisa tomei futott a backstage irányába, elfogott a rossz érzés, hogy a) ajaj, beéri, megállítja, összeölelkeznek és elmennek, b) ajaj, beéri, megállítja, összeölelkeznek, majd mickey kimegy, becsülettel küzd és közben marisa a kezeit tördelve figyeli, aztán győz és tapsvihar közepette elmennek, c) ajaj, beéri, megállítja, összeölelkeznek, majd mickey kimegy, becsülettel küzd és közben marisa a kezeit tördelve figyeli, aztán mickey meghal marisa karjai között. de nem. mickey tudta, hogy mint mindent az életében, ezt is elbaszná, s inkább kiment meghalni oda, ahol embernek érezhette magát. zseniális.

pimp 2009.05.04. 16:32:41

ae: mi történt Downey Jr-ral, amiről lemaradtam?

Ismeretlen_1068 2009.05.04. 16:36:23

adam taylor: a GRAN TORINO stúdiófilm, valószínűleg csak a reklámra többször annyit költöttek, mint ami a THE WRESTLER költségvetése volt. amúgy a 6 milliós gyártási költséggel szembesülő 43 milliós bevétel nem olyan rossz. :)

Ismeretlen_1068 2009.05.04. 16:38:22

pimp: robert néhány évvel ezelőtt gyakorlatilag ki-bejárkált a rehabról. további infó: http://en.wikipedia.org/wiki/Robert_Downey,_Jr.#Substance_abuse

Ismeretlen_4623 2009.05.04. 16:41:51

Háttö én csak a RequiemFADet láttam Aronofskytól ez előtt a film előtt (utána is), de arra azért nem igazán illik, hogy "az audiovizuális kéreg mögött tulajdonképpen nincs semmi". A Requiem 4 szereplője gyakorlatilag ugyanazt a történetet mondja el gyorsítva, amit a Wrestler lassabban, de több sztori az utóbbiban sincs, csak több példa/szimbólum/párhuzam ugyanarra, több kis mozzanat ugyanabból a lefelé mutató ívből. A különbség max. annyi, hogy a Req. szereplőit saját álmuk/álomviláguk úgy teszi tönkre, hogy igazából nem is valósult meg, a Wrestler karakterét meg úgy teszi tönkre egy ugyanilyen álomvilág, hogy megvalósult, de aztán elmúlt, ő meg nem tud kilépni belőle. A "nincs mögötte semmi" elég nagy inzultus Ellen Bursyn irányában is, aki brillíroz annyira a Req.ben, mint MR a Wrestlerben (szerintem jobban is), és hogy annak idején Julia Roberts kapta helyette az Oscart, az ööö röhej. http://www.youtube.com/watch?v=sq0W-L1KKPg Nekem a kissé hánytató kézikamerás csak-a-hátát-mutatjuk-húsz-percig megoldásnál jobban bejött a sok vágás és az izgalmas képi világ, nem hiszem, hogy ez szégyen lenne. És ennek ellenére összességében nekem is jobban bejött a Wrestler mint a Req., dehátazért.

Ismeretlen_1068 2009.05.04. 16:49:25

bencze: összességében nem szeretem a REQUIEM-et, ugyanakkor vannak olyan elemei, amiről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. az egyik a zene, a másik ellen burstyn lenne, ha a direktor úr nem próbálná mesterségesen felpimpelni az önmagában is nagy horderejű játékot. a REQUEIM szereplői kárhozatra vannak ítélve, de erről nekik fogalmuk sincs, kínlódásuk számomra céltalan, lelketlen, ugyanakkor mickey rourke pontosan tudja, hová tart: az egyeten helyre, ahol boldog lehet. hogy az egy dobbantásnyira van a pkoltól? na bumm.

pimp 2009.05.04. 16:50:11

ae:köszi! amúgy itt a lényeg: "és szépen, csendben filmezze Mickey Rourke-ot". ez fogott meg a filmben, h a legtöbb helyen kerülte a teatralitást, a hatalmas drámai jeleneteket.

n-drew 2009.05.04. 18:33:11

Én is gratulálni szeretnék az íráshoz. A Happy go lucky után ismét. A kritikának, és a Vox-ban olvasottaknak köszönhetően ez a film lett az egyik legvártabb a hónapban nálam.

Ismeretlen_84013 2009.05.04. 18:55:37

Remek kritika, de a film és Rourke alakítása is baromira túlhájpolt. Bár a Requiem for a Dream még kimaradt, de az eddigi Aronofsky-alkotások (Pi, The Fountain) azért az erőteljes vizualitáson jócskán túlmutattak. A The Fountain az egyik leggyönyörűbb szerelmi történet, amit valaha láttam, Aronofsky élete mesterművét alkotta meg ezzel a spirituális csodával. A The Wrestler merőben eltér az előbb felsorolt filmektől, nélkülözi a jól ismert rendezői stílusjegyeket, visszafogott, sallangmentes, de a képi világgal együtt sajnos a forgatókönyv is jóval karcsúbb lett. Az erőteljesen önreflektív story tartogat pár meglepetést (a befejezés tényleg nagyszerű), de végső soron Randy csak egy folyamatosan rossz döntéseket hozzó, szánni való figura, aki kizárólag saját makacsságának és ostobaságának köszönhetően jutott el oda, ahova. Hiányzik a történetből az igazi mélység, az apa-lánya szál bántóan vázlatos, Cassidy és Randy kapcsolatára is fordíthattak volna több figyelmet, valamint Randy fénykora is kaphatott volna egy bábútól és pár újságcikktől többet. Ez a történet három órás játékidőben vagy két filmben (az elsőben az aranyévekre, a másodikban pedig a kiégett sportoló vívódására és magánéletére koncentrálva) tudott volna rendesen kibontakozni, ilyen formában csak egy korrektül kivitelezett sportfilm, ami egy remek dráma is lehetett volna. A Rocky Balboa mérföldekkel lekörözi Aronofsky legkevésbé sikerült filmjét.

Ismeretlen_1068 2009.05.04. 19:15:13

ha már szóba került a ROCKY BALBOA... http://aeonflux.freeblog.hu/archives/2007/03/08/2198928/ ...és a THE FOUNTAIN: http://aeonflux.freeblog.hu/archives/2007/04/26/2304817/

feri · http://mozisblog.blogspot.com 2009.05.04. 20:09:39

Aronofsky az egyik kedvenc rendezőm, nemrég néztem meg másodszor a Fountaint, végre rendes dvd-n sok extrával. Lehet, hogy nagy szavak ezek, de azt gondolom róla, hogy a szerelem, meg az együttmaradás vágyáról ilyen szépen nekem még senki nem mesélt. Mindezt úgy, hogy három gondosan elkülönített síkban körbejárta kérdést, hogy legyen kicsit sci-fi, kicsit fantasy, kicsit dráma. Olyan nyelven és olyan módszerekkel, ami az egyszeri embernek is érthető. Sztori az nem volt, ez igaz, csak egy alapszitu, de nekem ez teljesen megfelelt. Bennem maradt a második megtekintés után is egész nap a hangulat. A Wrestler kritikával egyetértek. Meg azzal a néhány gondolattal is a Reqiuemről (céltalan kínlódás). Csak azt meg azért csípem mert olyan következetesen vetíti rá a problémát a fiatalokról az egész táradalomra.

n4nom4n · http://seygirfnuarb.deviantart.com/ 2009.05.04. 20:20:41

hát ez nekem sajnos nem tetszett

Challenger 2009.05.04. 21:51:52

Nem nyalizás, de tényleg nagyon jó lett a kritika. Annak örülök, hogy én már saját kíváncsiságom okán túl vagyok a filmen. Mert sajnos úgy szokott lenni, ha nagyon sztárolnak egy filmet és amiatt nézem meg, akkor általában koppanok (pl. REC, Dark Knight). Meg is hoztad a kedvem egy újranézéshez :) Mickey-nek meg nagyon-nagyon szurkoltam az Oscar gálán, kár, hogy nem kapta meg. Remélem ez csak ösztönzőleg fog rá hatni, hogy minél színvonalasabb munkákat vállaljon el. (Stallone-al együtt biztos állatok lesznek a The Expendables-ben)

Ismeretlen_84013 2009.05.14. 01:50:46

Nagyvásznon újranézve már jobban tetszett, de még mindig kihagyott ziccernek tartom, ebből az alapanyagból egy jobb forgatókönyvvel a 2000-es évek Dühöngő bikája lehetett volna.

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása