the last picture show (1971). a james dean filmek antitézise. peter bogdanovich feltűnően visszafogott filmje a lázadás ellentétéről, a beletörődésről mesél. hősök helyett áldozatok, események helyett történések jellemzik a filmet. az utolsó mozielőadás sivár világot fest egy kihalt texasi városka mindenféle stilt nélkülöző, kendőzetlen bemutatásával. az ötvenes évek megfagyott amerikájáról ez a film sokkal őszintébben beszél, mint bármelyik bőrdzsekis mozi, legyen az korabeli, vagy visszaemlékezés jellegű. talán csak terrence malick zseniális sivár vidékje vehetné fel vele a versenyt. bogdanovich filmje szerint e korban a világ már ott toporgott a szexuális forradalom előszobájában, itt még a konvenciók jelentik a mértékegyságet, amitől kaland eltérni, de már felüti a fejét a szabatosság és a fertőzés. két különböző színész-generáció kiválóságai találkoznak e filmben: ben johnson vs. jeff bridges, cloris leachman vs. ellen burstyn. eszmény vs. valóság.
Az oldalon található tartalmak kizárólag
