- SPOILERMENTES -

A hírhedtté vált amityville-i események után Lorraine (Vera Farmiga) és Ed Warren (Patrick Wilson) választott hivatásuk feladásán gondolkoznak, amikor felkérést kapnak a ködös Albionból. A házaspár minden húzódozása ellenére végül megfigyelőként utazik el egy London környéki kisvárosba, ahol megismerik az elvált Peggy Hodgsont (Frances O'Connor) és négy gyermekét. A megkeresés oka, hogy a csonka család kisebbik lánya, Janet (Madison Wolfe) egyre furcsábban viselkedik, amivel szemben a rendőrség és a környék lelkipásztora tehetetlennek bizonyul, a speciális egyházi segítség viszont csak alapos indokok hatására érkezhet meg.

A három éve bemutatott Démonok között egyáltalán nem tetszett. Elismerem, hogy James Wan rendező izgalmas mozit rakott össze, csakhogy ezt kizárólag a horrorok napjainkra már szabványként kezelt elemeinek használatával tette. Ám a sablonosság csupán az egyik fele volt annak, ami zavart anno. A másik, hogy az erős déjà vu élmény ellenére néhány színt leszámítva unalmasnak éreztem az első részt, mert történetvezetése erősen Sam Raimi Pokolba taszítva című darabjára emlékeztetett. És tagadhatatlan, hogy a direktor ismeri a régi mondást, miszerint "győztes csapaton ne változtass", a folytatásban kicsit tovább is ment. Míg korábban csak a (szub)zsánerre jellemző panelekből és a hozzájuk tapadó szimbólumkészletből mazsolázott kénye-kedve szerint, emellett most konkrét, a horror klasszikusaiból ismert jelenetsorokat reciklált. Sajnos ettől az unalomfaktor nem tűnt el, sőt ha lehet, még erősödött is: a Conjuring 2 dramaturgiája ugyanis pontról-pontra az előzmény ívét követi.

Még ez sem lenne baj: magunktól idézni és eközben mindenkivel összekacsintva lopni (pardon: de- és rekonstruálni) választott műfajunktól lehet frappánsan és érdekesen – akár még úgy is, hogy közben ugyanazt a lemezt pörgetjük le újra. Az ezúttal felvezetett folytatás viszont bő húsz-huszonöt perccel hosszabb, mint amit a történet által keltett feszültség elbír. Ettől aztán annyira ellaposodik az egész, hogyha csak az utolsó negyedórát láttam volna, akkor sem maradtam volna le semmiről. Két és negyed órányi, parajelenséggel való riogatás egyszerűen túlságosan sok, akkor pedig főleg az, ha időnként a semmibe pörög a mese gépezete. Emiatt hiába a kísértetjárta ház részletekbe menő kidolgozása, vagy Mr. és Mrs. Warren vívódásainak átgondolt bemutatása, az izgalom fokozásáért és a fantázia megragadásáért végzett rendezői munka súlytalan időpocsékolássá degradálódik. James Wan kisujjában van a szakmája minden csínja-bínja, mégis a hajánál fogva vonszolja keresztül filmjén nézőit.

Harmadrészt az újrahasznosított összetevőkön és a tésztaként nyúló játékidőn túl a suspense adagolásának pillanatnyi feloldásával sincs minden rendjén. Ezért több olyan, komikusnak vagy menet közbeni görcsoldónak szánt epizód akad, amely a fő száltól túlzottan elválik, és komolytalan felütése inkább nevetséges, mintsem humoros. Vannak persze jól eltalált és a hajszálakat égbe lendítő szekvenciák is a Démonok között 2-ben, de sajnos ezeket egy kezemen meg tudom számolni, így kisebbségben maradnak az "ettől valamelyik korábbi horrorban már megijedtem" érzetét keltő jelenetekkel szemben.

Egy szó, mint száz: az összkép egy hangyányival sem lett jobb elődjénél. Cserébe viszont hosszasan elnyújtott, hézagokkal teli és nem egy helyen illogikus sztorival, öncélú ijesztgetéssel, és a horror háztáji építőkockái újszerűnek szánt, sokkal inkább unalmat hozó újraillesztéseivel igyekszik jó benyomást kelteni a nézőben. "Bigger, better, faster, more" - gondolta James Wan rendező, és így is lett, ám pont ez a hozzáállás, ami a végeredmény élvezeti értékét erősen redukálta. És akkor még nem említettem az olyan, lustaságból vagy nemtörődömségből született magyar "fordításokat", amiken érződik, hogy a démonügyekben járatos házaspár számára egyféle szakmai zsargont akartak megfogalmazni, miközben ehelyett csak idegesítő bikkfanyelvű magyartalanság sült ki belőlük.

Kövess minket facebookon és twitteren!