Judd Apatow-nak kéne már adni valamilyen kitüntetést. Hazája szolgálatáért. A mostani 100 millió dolláros bevétel azt sugallja, jelentős igényeket elégít ki úgy, hogy közben túl nagyot sosem gondol. A Kész katasztrófa például egy harmincas nőről szól, aki nem kíván megállapodni, férfiakkal való érintkezése így egyéjszakás kalandokra korlátozódik. Oké, ez mégis kicsit rendhagyó elképzelés, elvégre aligha vetett volna rá ügyet ekkora tömeg, ha férfi lenne a hős. Ez a lényeg: egy Apatow-filmtől nem szokatlan az az egyszerű, mégis hatásos ötlet, hogy csavarint a berögzült szerepeken.

De most az érdem valójában nem az ilyen projekteket amúgy előszeretettel felkaroló producer-rendezőé, hanem azé az Amy Schumeré, aki nem csak a főszerepet játssza, hanem a forgatókönyvet is jegyzi, és akinek Inside Amy Schumer című szkeccsfilm-sorozata nem csak Emmy-jelölései okán érdemel említést. A Kész katasztrófa egy megérdemelt és megszolgált szerep számára: ott van benne a kreált figura mellett saját maga is –már csak az egyező keresztnév miatt is–, és a mostanság egyre nagyobb médiafelületet kapó törekvések (nemekről, de igenlések közepette), miközben a szokásos harsány poénkodással valójában klasszikus romantikus vígjáték van kikövezve, amiben a konfliktus is földhözragadtabb, de ezáltal messze hitelesebb.

A poénkodás pedig szüntelen, ezen a nőn végig lehet röhögni; az majd még elválik, hogy csak mert új a képben, vagy mert erre termett. Én az utóbbira szavazok. Partnere, Bill Hader pedig régen kiérdemelt főszerepben lehet részben megszokottan esetlen, részben menő, elvégre sportorvost alakít, aki a kosarasok krémjével haverkodik, köztük LeBron Jamesszel, akinek fikcionalizált alteregója a film egyik nagy találmánya. Mulatságos, és ehhez még Tapsi Hapsival sem kellett kokettálnia, bár azt rebesgetik, majd arra is sor kerül.

S ha már más filmre utaltam, hát a popkulturális tornádó is végigsöpör a Kész katasztrófán, és abból a millió cuccból, amit felkap, csaknem mind pont ott csapódik földbe, ahol a felkészült néző áll, de ez is –a szüntelen poénkodás részeként– egy idő után sok lesz. És ez visszatérő problematikája az Apatow-műveknek: nem képesek a vágószobában megválni a viccek egy részétől, pedig az olló szenvtelen használata gördülékenyebbé tenné a sztori folyását, életszerűbbé a helyzeteket, rövidebbé a játékidőt. Az egyazon témára fűzött öt-hat poénvariáció már-már természetellenes, mint ahogy a két óra feletti hossz is. És tuti, hogy ebből is lesz bővített változat.

Mindegy, hozzá lehetett már szokni, és Amy Schumernek amúgy is jár a reflektorfény. A film majdnem ugyanaz, mint az eddigiek ebben a vonulatban, mégis friss. Címéhez hűtlen, konstans módon vicces vígjáték, szórakoztató szereposztással, hiszen Tilda Swinton és John Cena is alaposan kibújhatott eddigi bőréből. Ez már másnak is jól jött idén. Idén, amikor a jó vígjáték olyan ritka, mint a... mint a rossz vígjáték két órás játékidő fölött? Lehetséges. A lényeg, hogy kész szerencse, hogy itt van a Kész katasztrófa.

Kövess minket facebookon és twitteren!