- SPOILERMENTES -

Shaun egy nap úgy dönt, a szürke hétköznapok után itt az ideje, hogy a nyáj kivegyen egy szabadnapot. A tőle megszokott leleményességgel előkészített terv gépezetébe azonban homokszem kerül, aminek következményeként a kvázi vezérkos kénytelen felkerekedni Moszatvég tanyáról, hogy Bitzer kutya és a gyapjasok támogatásával a Gazda segítségére siessen a nagyvárosba.

Éppen ideje volt, hogy a címszereplő és díszes kompániája saját, önálló játékfilmmel mutatkozzon be a szélesvásznon, hiszen először éppen 20 éve találkozhattunk vele az Oscar-díjjal jutalmazott Wallace és Gromit: Birka akció című rövidfilmben. Idén az Aardman több eseménnyel – 100 köztéri szobor állításával, élményparkkal, stb. –, és a legnagyobb örömünkre a sorozathoz méltó moziváltozattal ünnepli az évfordulót.

Bizony, SpongyaBob kalandjai után rövid időn belül ismét egy remek adaptációhoz lehet szerencsénk, amit a felnőttek szinte ugyanannyira élvezhetnek, mint a gyerekek. A két film közötti hasonlóságok itt véget érnek, a különbségek pedig nem csupán az animációs technikában érhetők tetten. Igaz, ha úgy közelítjük meg, akár azonosságként is felfogható, hogy mind a rajz-, mind a bábfilm a már tévéből megszokott, markáns humorral bír, ami ezer közül felismerhető. Amerikai kollégájának univerzális idiotizmusával szemben azonban Shaun britebb Sherlocknál: az anglománok lubickolhatnak a jellegzetes képi világ, a figurák vagy az épületek megjelenítésén kívül a legapróbb, nüansznyi részletekben. Elcsattan néhány filmes utalás, láthatunk könnyűzenei vonatkozású, örökzöld idézetet, de az alkotók egészséges mértéket tartanak ezen a téren. A modern élet vívmányai csőstül kapják meg a maguk fricskáit, legyen szó a kütyük térhódításáról, a divatmajmolásról vagy a celebkultuszról.

Nick Park, a gyurmacsávó és kutyájának atyja, sőt a "UK's Biggest Shaun Fan" nyereményjáték nyertese szintén feltűnik egy villanásnyi mellékszerepben. Külön piros pont a filmzenének, akár az eredeti szerzeményekről, akár az összeválogatott betétdalokról beszélünk, de a főcímdal stáblista alatt felcsendülő feldolgozása is teljesen rendben van. Nem lehet elég korán kezdeni a kölykök muzikális nevelését, amire a rock és hiphop lenti kevercse igazán kiváló. Miközben a Shaun, a bárány - A film a televíziós alapanyagot egyáltalán nem ismerőknek könnyen befogadható, egyúttal újdonsággal tud szolgálni a megrögzött rajongók számára is. Ennél jóval fontosabb, hogy közérthetően mesél olyan értékekről, mint család, otthon, összetartás, remény és szeretet, bármilyen banálisan hangozzék mindez.

Üdvözlendő, hogy a CGI-korban akadnak még olyan elhivatottak, akik a stop motionnal bajlódnak, ám talán ez lehet az oka a mozifilmhez képest cseppet rövidke játékidőnek. Mintha egy kibővített televíziós epizódot, mondjuk egy karácsonyi speckót látnánk, és a mindössze 85 perces hossz kétélű fegyvernek bizonyul. Egyrészt feszes dramaturgiát eredményez, a párhuzamos történetszálak olyan tökéletes bonyolításával, amit jó néhány "komoly" film megirigyelhet, ugyanakkor egy pillanatra sem lankadhat a nézői figyelem, mert szinte minden pillanatra tucatnyi poén jut. A pontlevonás mégsem a túlzsúfoltság miatt, hanem az állatos sztorikból kliséként visszaköszönő, kissé fantáziátlan főgonosz figurája miatt jár. Bármennyire nyilvánvaló az alkalmazott megoldás, ennyi kreativitás mellett igazán kitalálhattak volna valami mást.

Kövess minket facebookon és twitteren!