Néhány éve a krimikedvelő sokadalom nemzetközi sikertörténetet kovácsolt a skandináv krimikből, melyek pont annyiban különböztek a többi, többnyire angolszász bűnügyi regényektől, hogy képesek voltak nyersebb modorukkal, fagyosan depressziós hangulatukkal új színt vinni az egyre szürkébb kínálatba. Aztán jöttek a feldolgozások mozifilm vagy sorozatok formájában, és akkor már sejteni lehetett az elkerülhetetlent: a skandináv krimi hamarosan változni fog, óhatatlanul is igazodik majd a nemzetközi elvárásokhoz.

Így is lett, és ennek egyik legékesebb példája A hipnotizőr alapjául szolgáló regény (Lars Kepler sorozatának első kötete). Aztán amikor bejelentették, hogy az egész sorozatot megfilmesítik, a kígyó másodszor is önnön farkába harapott.

Amennyiben a regényből kiszedték volna a neveket, akkor senki nem jött volna rá, hogy ez itt most egy skandináv krimi akar lenni. A filmmel sikerült még tovább menni, mert a könyv a hibái ellenére is működött (főként a karakterek miatt), de az adaptálás során nem csak a neveket likvidálták.

Linna nyomozó ha nem is magányos farkas, de szereti a függetlenséget mind magánéletében, mind a munkája során. Egyik nap egy gyilkossághoz riasztják: valaki megölte a helyi gimnázium kosárcsapatának edzőjét. Még tart a helyszínelés, mikor újabb esetről érkezik bejelentés: a férfi családját is lemészárolták. Hamarosan aztán kiderül, hogy az edző fia túlélte a támadást, de kihallgathatatlan állapotban van. Pedig ő lenne a nyomozó egyetlen reménye, így kerül a képbe alternatív megoldásként egy hipnotizőr.

Mint mondtam, a film egy tervezett franchise első darabja, melynek a története elég érdekes ahhoz, hogy becsalogassa a nézőt. Az viszont már kérdéses, hogy a többség milyen szájízzel távozik majd a vetítés után. A cselekménybonyolítás abszolút nézőbarát, az egész történet felépítése (amerikai) tankönyvbe illően megszerkesztett, azaz néhány percenként jön egy fordulat. A sztori előrehaladtával sajnos egyre feltűnőbbé válik, hogy az egésznek pont a lelke hiányzik - az a plusz, ami színt vinne a szürke kínálatba.

Ott van például a nyomozó, akiről érezhető, hogy sokkal több van benne, mégis megmarad azon a szinten, ahonnan elindult. Pedig ez nem csak a sorozat többi részéhez lenne jó alap, hanem ennek a filmnek is adna egy kis személyes többletet. A címszereplő sem járt jobban. Igaz, az ő múltjából felvillan ez meg az, de ezek a helyzetek kiaknázatlanok maradnak. Rendes karakterek híján legalább azok az északi fagyos pillanatok jönnének keményen és kíméletlenül, de ez is csak ábránd marad. Lasse Hallström azért tért haza Amerikából, hogy kamatoztassa az odaát tanultakat. Így lett a skandinávból széles körben terjeszthető internacionális konzumkrimi.