A Náci zombik című mesterművében* (*csak viccelek: olvass tovább!) Tommy Wirkola megvalósította a Simpson-család képregényboltos fickójának legnedvesebb álmát, mikor is a túlsúlyos és antiszociális nerdre rámászott a bombanő. Szarás közben. Kicsit féltem, hogy ugyan fekáliamentesen, de ez a jelenet Wirkola úr amerikai bemutatkozásában, a Boszorkányvadászokban is megismétlődik, mikor is Júlia (az egyszerre brit is dögös Gemma Arterton) gyengéd érzelmeket kezd el táplálni egy troll iránt. Jól olvastátok.

Szerencsére ezek ketten nem jutnak el a second base-ig, mert mégis csak egy hollywoodi filmről van szó, de ha ehhez hozzáveszed, hogy a másik fronton János (az egyszerre amerikai és izmos Jeremy Renner) egy vöröskével szerencsétlenkedik, amikor az nyíltan rámozdul, és mivel az említett csaj kezében épp egy tök van, János úgy próbál meg véget vetni a kínos találkozásnak, hogy "nálad van a tököm", szóval ha ezt hozzáveszed, akkor sejtheted, hogy miféle film is ez a Boszorkányvadászok.

Primitív és tapló, ám valamilyen nehezen megmagyarázható okból szórakoztató. S mikor rádöbbensz, hogy a produceri székben Will Ferrell és Adam McKay ül, akkor ez a bűnös élvezkedés talán nem is tűnik olyan szégyenteljesnek. Tény és való, hogy nem azért csücsült majd egy évig dobozban ez a film, mert a halasztás alatt a producerek a történetben szereplő méretes lyukakat kívánták betömni, mert a lyukak, azok továbbra is méretesek (miközben János és Juliska boszorkányokra vadászik - kb. ez a cselekmény -, ad hoc jelleggel tűnnek fel ilyen-olyan emblematikus helyszíneknél, melyeket néha csak egy kis rohangászás, néha viszont egy egész napos séta köt össze egymással), egyszerűen csak Jeremy Rennernek kellett egy kis hírnév ahhoz, hogy egy ilyen filmet elvigyen a hátán. 

Mindenesetre némi háttérinfót azért nem ártott volna összekaparni ehhez a két figurához, ugyanis alig többek a róluk mintázható műanyag akciófiguránál, így nem is csoda, hogy kézzelfogható figurák és cselekmény híján a film alig tölti ki a rendelkezésére bocsájtott 88 percet (oda se neki, a pénzedért kapsz egy 4 perces G.I. Joe-trailert is). Az akciójelenetekben van némi spiritusz, és közben rengeteg ember és boszorkány veszíti el a fejét, ami nem olyan rossz dolog, ám már a film elején feltűnhet, hogy ez a két boszorkányvadász nem igazán mestere a szakmájának - hatékonyságukhoz nem ritkán van szükségük külső segítségre, jó nagy adag mázlira, meg persze arra, hogy az ellenfeleik is úgy viselkedjenek, mint az a macska, melynek nejlonzacskót kötöttek a farkára.

Azt ugyan nem értettem, miért kurvaanyáznak ennyit a fantasy-középkorban (az ismétlőfegyverek létéről nem is beszélve, habár ezt be lehet tudni a nerdizmusnak), továbbá azt sem, hogy Peter Stormare mit blamálja magát 4-5 perces gonoszkodó jelenetek kedvéért, és a főboszi szerepében kliséket köpködő Famke Janssennek is nagyon rosszul mehet mostanság, viszont a boszorkánymaszkok között akad egy-két pofás, a film végén meg mintha Clive Barker fantáziája szabadulna rá a vászonra, ami lefejezéses belezéshez hasonlóan szintén nem rossz dolog.