Főszerepben: Dwayne Johnson mellei és Vanessa Hudgens mellei. Rossz hír: a térhatás csak az előbbiét hasznosítja.

garantáltan bezsongat

Főszerepben: Dwayne Johnson mellei és Vanessa Hudgens mellei. Rossz hír: a térhatás csak az előbbiét hasznosítja. Azt is igen sajátos módon, de mentségére legyen mondva a filmnek, az egész a 3D-parádéról szól, s mi tagadás, jól áll neki, legalábbis jobban, mint az átlagnak. A folytatások létét egyre gyakrabban egyedüliként igazoló "háromdésítés" bűntettét is megússza egy felfüggesztettel, hiszen már az előzmény is ezzel csalogatta a nézőket. A Verne Gyula munkássága szolgáltatta alapokat óvatosan kezelte a 2008-as Utazás a Föld középpontja felé, hiszen nem feldolgozása, hanem egyfajta továbbgondolása volt a történetnek. Ez természetesen most is így van, de azért a magyar címkeresztségben sikerült kicsit megbolygatni a dolgokat: a rejtelmes szó, amit az eredeti mű fordítója használt, minden bizonnyal túl problematikus lett volna a magyar nézőknek, annak ellenére, hogy magában a filmben is hivatkoznak a regényre ekképpen, hiszen azt mégsem lehet megmásítani. Egy ponton azonban egyszer csak rejtélyes lesz a rejtelmes szigetből, hogy azért a filmcímmel is összhangban legyen a tartalom...

Oda se neki. Az elnevezés úgyis jelentőségét veszti, amint a szereplők megérkeznek a beharangozott, sokat ígérő helyszínre, amit kellően látványosan sikerült megjeleníteni, de egy-két kötelező fordulótól (óriásfészek, szűk barlang, ilyesmik) eltekintve javarészt dísznek van. Bár némi kalandszellem ott motoszkál a filmben (ennek a szereplők általi görcsös sulykolása viszont nem tesz jót), sosem bír igazán túlnőni futkorászások és röpködések sorozatán. Az olyan apróságokra még lehet legyinteni, hogy 'szerencsére pont ott volt egy rönkcsapda', de a futkorászásokat és röpködéseket összekötő interakciók a szereplők között már-már elviselhetetlenül kínosak (nincs nálunk gazdagabb a földön, mert szeretjük egymást!), vagy néha csak fárasztóak (-emelkedik a vízszint. -az mit jelent? -hogy süllyedünk!).

Visszakanyarodva az elejéhez, kissé zavarba ejtő, hogy egy családi moziban ennyire kiemelik Ms. Hudgens testi adottságait, de aligha lesz bárkinek is ellenére. Színészi kvalitásait tekintve úgysem jeleskedik az ifjú hölgy, ahogy Josh Hutcherson sem; a kettejük között fűződő románc a szükségesnél lényegesen kevesebb dimenzióval rendelkezik. Johnson ezúttal szintén halovány, pedig tőle nem ehhez vagyunk szokva. De az is lehet, hogy a szinkron ette meg az egészet; jó volna, ha találnának végre neki egy állandó magyar megszólaltatót. Az általa játszott figurának magának is gondjai vannak a folytonossággal: hol nagyon a kedvében akar járni mostohafiának, hol vasszigorral jár el, egyszer halálosan komoly, másszor hihetetlenül infantilis. Fene tudja, az is lehet, hogy erről ismerszik meg a jó apa. De az már biztosan nem stimmel, hogy a harmadik dimenzióba törekvő, tekegolyóra hajazó burája időnként kisebb, mint a kézfeje...

Luis Guzmán a vicces mellékszereplők csimborasszója, minden szövege kivétel nélkül valami poénnak szánt beszólás, amik közül a nagy számok törvénye miatt néhány be is talál, de könnyen rá lehet unni az ürgére. Ráadásul övé a megtiszteltetés, hogy minden trutymóban megfürödhet. Michael Caine-nel a gond hasonló, mint Johnsonnal, vagyis a magyar változat a ludas: Szersén Gyulát bármikor örömmel hallgatjuk, de Fülöp Zsigmondot nehezen helyettesítheti, ha egyszer őhozzá vagyunk szokva. Az bizonyos, hogy az Oscar-díjas angol színészóriás szerelése az utolsó jelenetben filmtörténeti jelentőségű, csak az a kérdés, milyen előjellel. Ekkor egyébként már a folytatás sztoriját is megszellőztetik: amit más filmsorozatok csak a 7-8. epizód tájékán érnek el, azt az Utazás már a harmadik körben meg kívánja lépni.