Philip K. Dick biztosan bírná ezt a világot. Az emberek élve rohadnak magukra zárt apartmanjuk elfüggönyözött hálójában, miközben távirányítású androidokkal bohóckodnak a hamisan ragyogó nagyvilágban. Gondolj bele! Egy ilyen világközösség percek alatt borítaná fel az értékrendeket és az erkölcsöket: a humanoid iPodok társadalmában az emberi élet értéke nullára redukálódna, hisz míg a szuperszép robothüvely könnyen lecserélhető, eldobható modellt kínálna, a mögötte irányító, fizikai valójában gyorsan elcsökevényesedő "eredeti" emberközundor tárgyává korcsosulna. Egy ilyen világ működésképtelen, paranoiás és instant anarchia tárgya: ismétlem, tökéletes játszótér lenne Dick számára.

Philip K. Dick biztosan bírná ezt a világot. Az emberek élve rohadnak magukra zárt apartmanjuk elfüggönyözött hálójában, miközben távirányítású androidokkal bohóckodnak a hamisan ragyogó nagyvilágban. Gondolj bele! Egy ilyen világközösség percek alatt borítaná fel az értékrendeket és az erkölcsöket: a humanoid iPodok társadalmában az emberi élet értéke nullára redukálódna, hisz míg a szuperszép robothüvely könnyen lecserélhető, eldobható modellt kínálna, a mögötte irányító, fizikai valójában gyorsan elcsökevényesedő "eredeti" emberközundor tárgyává korcsosulna. Egy ilyen világ működésképtelen, paranoiás és instant anarchia tárgya: ismétlem, tökéletes játszótér lenne Dick számára.

Jonathan Mostow filmjében ezért aztán csúsztatnak derekasan, hisz a bevezető feliratok alatt látható utópisztikus híradó-összeállításban elhadart magyarázat szerint a hasonmásoknak hála a bűnözés 99%-kal csökkent, a háborúkat joystickokkal vívják és mindenki jó módban él - leszámítva a kisebbséget, akik (mint később kiderül) konténerekből faragott romok között hirdetik az igaz ember igéjét. Szegények.

A rendszer tökéletes. 

Ilyenkor jön az a rész, hogy mégsem az: Tom Cruise gyilkolni fog, Sunny, a robot már gyilkolt is, és a lökött bádoghalmaz Robin Williamsszé szeretne változni. A SURROGATES-ben "meggyilkolnak" egy hasonmást, igen ám, de annak gazdája is kifekszik. A nyomozást Tom Greer (Bruce Willis) veszi át, először egy fiatalosra photoshoppolt hasonmás formájában, aztán, mikor a megoldáshoz közeledvén elveszik fegyverét, jelvényét, hasonmását, hús-vér valójában. 

Maga a nyomozás van olyan furfangos, hogy ne férjen el egy tejesdoboz hátulján, tehát leköti a figyelmet; a csillivillire rajzolt jövőkép pedig szépen kölcsönöz az utóbbi húsz év valamennyi hollywoodi utópiájától, viszont Greer morális dilemmája meglehetősen sekélyes, s ezen még Bruce Willis limitált színészi készlete sem sokat mélyít. A nélkülözhetetlen akciójelenetek is ismerősnek hatnak, pedig a sminkelt terminátorokkal igazán merészebb játékot lehetne űzni ötméteres ugrásokon és a leszakadt végtagok rezignált köszöntésén túl. 

A film igazi problémája mégis a játékidőben rejlik: 85 perc alatt nem lehet megalapozni, majd levetköztetni egy teljesen új világrendet, hogy mindehhez még némi cselekmény is társuljon, ráadásul Mostow egyáltalán nem rendelkezik saját vízióval, így még a panelekből összeharcolt eseményekre sem képes némi egyéni színt mázolni, csak hogy emlékezhess valamire. Végsősoron korrekt darab a SURROGATES, csak ne csodálkozz azon, hogy a moziból kifelémenet automatikusan törlődik a memóriaegységedről.