Az utóbbi pár évben nem sok minden történt akciófilmes fronton, Paul Greengrass készített két Bourne-mozit, azóta pedig mindenki őt akarja másolni. Egy 62 éves akciólegenda azért megmutatta, hogy milyen is az igazi zúzás és lazán leverte a korhatárbesorolásokkal elfoglalt filmeseket, Rambo szarrá lőtt mindenkit, ahogy azt kell.

2006-ban a Mark Neveldine-Brian Taylor író-rendező páros megismertette a közönséggel Chev Cheliost, aki adrenalinlöketek sorozatának segítségével végigszáguldott a 87 perces játékidőn és rendesen elpusztított minden útjába kerülő akadályt. Tette mindezt úgy, hogy a videoklipes vágástechnikát remekül vegyítette innovatív ötletekkel és tökös beszólásokkal, Hollywood kapott egy szívinjekciót a fiatal filmesektől.

Bár az előző rész végén Chev egy kellemetlen repülés után intim kapcsolatba került az aszfalttal, ez mégsem akadályozta meg az írópárost a második rész elkészítésében. Bármilyen más esetben erős fejcsóválás előzné meg a kikényszerített folytatást, de a Crank univerzumában a "Meghalt... De már jobban van"-féle szövegek csak még feljebb tornásszák a betegség-faktort, a folytatás elődjénél is képtelenebb helyzetekkel pusztítja az agysejteket és okoz feltehetően sokak számára kellemetlen pillanatokat.

Chev a kötél nélküli bungee jumping után egy kórházi ágyon ébred, felette pedig az orvosok épp legnemesebb szervének megszabadításáról diskurálnak. Nem telik el sok idő, Chev Chelios el is indul megkeresni "ketyegőjét", aminek helyére egy elektromos stimulálással működő műszívet ültettek be. Neveldine és Taylor nem kímélnek senkit, a sztriptízbárban kitörő tűzpárbajban szétrobbanó szilikonmellekkel sokkolnak, egyik keménylegény kipróbálja az anális fegyvertartást, míg másik szerencsés társa térdkalácsától szabadul meg.

Jason Statham végtelenül cool a főszerepben, karizmájával, valamint egysorosaival fizikálisan és verbálisan is ártalmatlanná teszi az ellent, Amy Smart pedig nagyszerűen asszisztál hozzá a szexi oldalborda szerepében, bájait előszeretettel fedi fel a művészet érdekében. Bai Ling karaktere szerencsére nem kap hatalmas játékteret, de abban a pár percben is annyira irritáló, hogy arra nincsenek szavak. Napoleon Dynamite mexikói cimborája (Pedro) is feltűnik egy hálás mellékszerepben, Efren Ramirez Tourette-szindrómás transzvesztitaként lopja el a showt a többiek elől, a nemrég elhunyt David Carradine pedig egy kisebb mellékszerepben öregbíti hírnevét.

Az eddig elkészült játékadaptációk jócskán hagytak kívánnivalót maguk után (és akkor még finom voltam), most viszont a Crank: High Voltage képében megszületett az első minőségi darab, pedig köze sincs a billentyűzethez vagy a controllerhez. Neveldine és Taylor ügyesen felismerték, hogy ilyen mértékű irrealitást és abszurd jelenetet csak egy speciális közegben lehet fogyaszthatóvá tenni, így jóval több lehetőségük van kitombolni magukat és a néző sem akad fent olyan apróságokon, hogy Chev árammal működik. Őrült egy film, amit kár lenne egy pillanatig is komolyan venni, érzékenyebb idegzetűek viszont nagy ívben kerüljék el.