Hát mégis folytatták a Titanicot. Rose színésznőként próbált szerencsét New Yorkban, Jack dokkmunkásként dolgozott, az elsüllyeszthetetlen Molly Brownból pedig ingatlanügynök lett, de hármójuk kapcsolata sehogy se akar működni. Kellett ez nekünk, hogy felrázzanak a sírig tartó szerelem szélesvásznú álmából?

A Revolutionary Road olyan veszekedéssel nyit, amely a családi drámák harmadik tekercsénél menetrendszerű. Szemlátomást vadidegen emberek üvöltenek egymással torkuk szakadtából, de igazából Jack és Rose döbbent rá, hogy szerelmük csak egy hajófedélzetnyi illúzió volt, hisz a lány szar színésznő, de kielégítő háziasszony, a fiú pedig szürke pénzkeresésre cseréli a művészetet, s szépen lassan ideo-oda lépked a ranglétrán.

Kár lenne szépíteni: unalmasak. És az a legszörnyűbb, hogy ezt ők is nagyon jól tudják, ezért gyötrődnek és kínlódnak, újabb illúziókat gyártanak, majd építenek le pillanatok alatt, s az őrületbe kergetik a nézőket. Mindezt teszik egy gyönyörű házban, csendes szomszédságban, egy csodaszép erdő tőszomszédságában, köpésre az óceánparttól... hát menjenek a francba.

Felszínes és gyakorta irritáló szociohorror - csak válófélben lévő pároknak.

A plakát senkit se tévesszen meg, a filmben Leo partnere nem René Russo.