Közeleg a végítélet. Nincs mit tenni. Fuss az életedért, illetve minek futnál, hisz úgy is utolér a mindent elpusztító vasbogárfelhő, amely csak a stáblista éléhez érve szelektál. De erről majd később.

A reklámszlogen nem hazudik: az idegenek csütörtökön tényleg csapást mérnek az emberiségre, de nem holmi űrgömbök és szuperrobotok segítségével. Az agyzsibbasztásra játszanak. Látványos előzetesek, bociszemű Jenniferek és fiatalosan jóképű Keanúk formájában tömegeket vonzanak a mozikba, ahol aztán egy hipnotikusan együgyű invázió álcáját vázolják fel, melynek néhány könnycsepp és "na, ne csináljátok!" színtű könyörgéssel pikk-pakk véget lehet vetni, hogy aztán mikor tényleg megérkezzenek, akár inferior TPF*-ekkel felszerelve, simán rájuk legyintsünk, miközben álbiblikus ökomaszlagjukat darálva elpuszítsanak mindent, ami él és mozog, meg igazából azt is, ami nem.

Jól vigyázzatok hát, hisz eme népmegvezető idegen propagandtermékben fontos döntések kerülnek olyan nők kezébe, akik hirtelen felindulásból idegen lényeket engednek szabadon, csak mert szép a mosolyuk, más nők pedig inkább elkábítanák, csak mert ugyanezen idegenek inkább értekeznének a főnökükkel. Arra ösztökél a film, hogy minden döntést kivegyünk a nők kezéből, ezzel véget vessünk a civilizációs fejlődést kísérő emancipációnak, s tényleg az lenne a legjobb, ha a feketékre ismét bilincset adnánk, ahelyett hogy elnökké válasszuk őket, hisz eme film szerint mindenki, aki más, azt megbéklyózzák, meglincselik és megölik, s a kis fekete kölkök, akik a hihetetlenül népszerű, ergo veszélyes Will Smith írmagját hordozzák magukban, csak veszélyt jelentenek.

Ne add hát át magad a film radikálisan leegyszerűsített dialógusainak ("A barátunk vagy?" "Én a Föld barátja vagyok.") vagy hurráoptimista kijelentéseinek ("A Földnek pusztulnia kell, de én maradok meghalni, mert az emberek jó arcok."), ne dőlj be a kartonpapírból hajtogatott figuráknak, s szúrd ki a méregdrágának feltűntetett, de egy színházi makett színvonalát hozó trükköknek (figyeld csak a vetített Manhattant a Central Park-i jelenetekben!), le fog esni, hogy ez a film egy óriási átverés, amely csak buta embereket képes megtéveszteni, hisz te, kedves mindenre felkészült barátom, talán bevennéd azt a kijelentést, hogy az emberek bizony képesek megváltozni - egy perccel az után, hogy napalmot szórtak az idegen űrhajójára? Na ugye.