saw III (2006). játszani akarok. a szabályok egyszerűek: fogj egy álomba illő franchise-ot (kis költség, nagy haszon), s addig szorongasd, amíg szuszog, aztán hazudd azt, hogy te már jó előre kigondoltál mindent. három négy részt, meg minden. ahogy lucas szokta.

kockázatos vállalkozás letérni az útról, visszavenni a csapdák (azaz áldozatok) számából, s rágyúrni a főhősök hátterére. legalább ennyire merész dolog azt feltételezni a nézőről, hogy az előző részekből naprakészen vág neki a trilógia harmadik darabjának, hisz ez a film nem csupán jellegzetes tárgyak és helyszínek erejéig kapaszkodik az elődökbe, hanem továbbgörget, vagy éppenséggel előkészít néhány korábbi kulcsjelenetet. háttértologatásban el is lehet veszíteni a fonalat, még "szerencse", hogy frissítő gyanánt minden fél órára jut egy borzadályos halál, amelynél a gusztustalansági jelző rendesen kileng.

jigsaw (tobin bell) halálos ágyán is terveket sző, melyek kivitelezéséhez segédje (shawnee smith) is akad. nagy franc az öreg, van úgy, hogy köpnyi-nyelni nem tud, s az ágytállal is közeli viszonyt folytat, mégis képes úgy csűrni-csavarni a szálakat, hogyha a néző kicsit is jobban belegondol a machinációiba, rájön, milyen abszurd és önámítóan hatásvadász az egész.

de nem teszed. hisz részeiben működik a film. a sztori ugyan csak félig sült meg, szóval óvatosan csócsáld, már ha a sok csontropogás és bőrszakadás, meg az idegörlő villogás nem veszi el csípőből az étvágyad. (trailer)