olvastam. dan brown - tha da vinci code (2003). el kellett már olvasnom ezt is, hisz a metrón ücsörögve most már mindkét oldalamon a tépett szájú mona lisa vigyorgott rám egy-egy elmélyülten olvasó polgártárs kezéből, meg aztán mindjárt (másfél óra múlva :) itt van a film is, amely impozáns szereplőgárdával, s még annél is nagyobb hírveréssel várja a nagyérdeműt a moziban: nem mehetek oda azzal, hogy "davincsihö?"

most így utólag visszagondolva lehet, hogy mégis jobb lett volna vakon beülnöm a mozira, mert előreláthatólag végig fogom unatkozni azt a két és fél órát, amit dan brown szolgai regényadaptációja kilátásba helyezett számomra. maga a regény ugyanis hihetetlenül sivár ponyva, sekélyes történettel, mégannál is vékonabb karakterekkel. hol ketten, hol hárman futkároznak egyik ponttól a másikig, s hol ez, hol az üldözi őket, s a minden ötödik oldalra jutó fordulat, meglepetés, miegymás abban merül ki, hogy az üldözők és üldözöttek száma és személye megváltozik. meg persze a szimbólumok, kódok, jelek és legendák fejtegetésében. a botrány is itt gyökeredzik, ugyanis hiába is tagadnám, hogy dan brown jól beletenyerelt a lecsóba, mikor az ezredforduló, pápaváltás, újra fellángoló vallási zavargások közepette előjött egy ilyen sztorival, amely fölényesen azt mondja a bibliára, minden idők legnépszerűbb bestsellerébe, sokak utolsó mentsvárára, hogy nem úgy volt ám az. pl. noé albínó volt, jézusnak meg gyereke született, a tizenharmadik apostol meg afro-amerikai volt... vagy most keverek valamit? :) a végső, banális fordulatot pedig otromba jelek mázolják az ember homlokára (egy kis segítség: egyetlen karakter van, aki nem beszél egyes szám, első személyben a regényben: no, ő a hunyó :).

persze, vessen magára (egy követ) az, aki felháborodik dan brown dänikeni magasságokban szárnyaló fejtegetéseit olvasgatva, hisz egy cirkuszi bűvész magabiztosságával előadott humbugnak legalább annyi alapja van, mint brian életének. persze, az író semmit se tagad, inkább számolgatja a pénzét, a boncolgatást és az ingyenreklámot meghagyja a támadóknak és kutatóknak. tamagocsi, makaréna, davincskód: gyorsan múló néphisztéria ez a regény, melyen néhányan piszkosul meggazdagodtak, többen pedig berekedtek - hol az orsdítozástól, hol pedig a röhögéstől.