dead man's shoes (2004). shane meadows (once upon a time in the midlands) bosszúfilmje millió fényévre van tarantino menyasszonyától. a film dokumentarista stílusú: visszafogott dramaturgia, minimális díszletek, félig-meddig improvizált párbeszédek jellemzik; dogmatikus kijelentéseket csak azért nem teszek, mert a filmnek van zenéje (zavarbaejtően nyugodt balladákkal apellál) és fekete-fehér flashbackjei is megszegik trier-bagázs törvénykönyvének közel összes szabályát. mindezek ellenére a DMS elejétől végéig hiteles, hol szenvtelen, hol szenvedélyes, hol profi, hol esetlen, de mindvégig emberi. ezért is olyan brutális.

richard (paddy considine - a forgatókönyvet is ő írta), azért tér vissza a katonaszolgálatból közép-angliai szülővárosába, hogy móresre tanítsa azt a bandát, amely retardált öccsét zaklatta. richard nem rejtőzik el, bátran kiáll a drogos (és gyaníthatóan buzi) huligánok elé, hogy ígéretet tegyen arra, hogy egyenként levadássza őket. és így is tesz. slashert láttam, olyan ritka fajtát, amely mellőzi a színpadiasságot és az összes mozis klisét - egyet kivéve, amiről csak akkor értekezhetek, ha már láttad a filmet. nézd csak meg szépen: a britek minden évtizedben csinálnak egy baromi jó horrort (the wicker man, an american werewolf in london, csak hogy megnevezzek kettőt), most újabb 10 évet kellene várnod a következőre, ha ezt kihagyod.