brokeback mountain (2005). ang lee filmjében a férfiszerelem váratlan, durva, megkerülhetetlen és ijesztő, mint a jégeső egy nyári éjszakán. legalábbis az első képek ezt sugallják. ennis (heath ledger) és jack (jake gyllenhaal) annyira megrémül a hirtelen kötődéstől, hogy megpróbálják kiverni egymásból az érzéseiket, de a kifröccsenő vérrel csak megpecsételni sikerül azt, amit a sors elrendelt számukra. és megpróbáltatásaik még csak most kezdődnek: az a néhány hónap, amit a semmi közepén, brokeback hegyek lankáin pásztorkodással és egyfajta delikát mennyország felfedezésével töltöttek, hamar elmúlik, és mindketten tudják, hogy innentől kezdve nincs tovább. wyoming és texas konzervativ lakói nem hogy nem nézik jó szemmel, de öntörvényesen irtják a homoszexualitást, és a cowboy-klisékbe görcsösen kapaszkodó két férfi inkább kirakatházasságba menekül, csak hogy ne kelljen szembesülni azzal az érzéssel, ami lassan, de módszeresen felemésti mindkettőjüket.

lee ráérősen, már-már statikusan filmezi két hősét, nem csupán a frizurák és autók változásával érzékelteti az idő múlását; itt-ott kiragad egy-két látszólag lényegtelen momentumot a mindennapokból, melyekkel finomhangolja karaktereit, akik a kamera előtt érnek meggondolatlan srácokból keserű felnőttekké. talán lehetne merészebb, de ez a film nem a feltárulkozás ódája, hanem az elfojtás elégiája. 

mikor jack és ennis szerelme lángra lobban, még közhelyes ismeretlenek: meghökkentő és kényelmetlen azt látni, ahogy "clint westwood" és "jack wayne" egymásnak esik a sátorban, ez az érzés azonban hamarosan feloldódik, természetessé válik, ugyanakkor egyre elviselhetetlenebb lesz az a kérdés, hogy ezek ketten miért nem lehetnek egymásé? a film plakátja a titanicot másolja: minden idők legnépszerűbb románcát - jack és rose szerelme is tiltott volt, mégis értük szorított a fél világ. vajh ez a film is eléri-e ugyanezt a hatást? el lehet-e fogadni fenntartások nélkül két férfi szerelmét? a hegyeknek nem okozott problémát.