A sikert sikerre halmozó skandináv krimik árnyékából kitörve Jonas Jonasson azonos című regénye egy olyan műfajban tudott világszenzációvá válni, amire senki nem számított. Nem arról van szó, hogy az északi humornak ne lennének rajongói, de a délebben élők gyomrát mégiscsak gyakrabban fekszik meg a fagyosabb, a közízlésbe nehezebben beilleszthető poénok. Márpedig a Százéves ember hemzseg ezektől, ám úgy tűnik, éppen ez a „táji jellegzetesség”, a megszokottól eltérő stílus volt az, ami kiemelte az átlagból ezt a Forrest Gumppal és a Zeliggel közeli rokonságban álló pikareszk történetet. Lássuk, hogy a filmverzióba mit sikerült átmenteni ebből!
A válasz akár kézenfekvő is lehet, hiszen az alkotók szinte szóról szóra visszamondják a könyv történetét: van ez a bogaras, de mindenekfelett naiv főhős, aki a századik születésnapján megszökik az öregek otthonából, hogy aztán egy kacifántos bűnügy közepébe csöppenjen, és mindeközben elmeséli hosszú életének történelmet formáló eseményeit, melyekben olyan hírességek bukkannak fel, mint Franco tábornok, Sztálin, Ronald Reagen vagy Einstein félnótás ikertestvére. Ezt megfejelve is tartotta magát a forgatókönyvíró a regényhez: a dialógusokba Jonasson sziporkái kerültek át (mint ahogyan a magyar szinkron is a műfordításra támaszkodott), az pediglen a szereposztó és a rendező érdeme, hogy sikerült megtalálni azokat a színészeket, akik életet leheltek ezekbe a jó értelemben vett bugyuta kis figurákba.
A rajongóknak ez elég is lesz ahhoz, hogy kellemesen üssék el ezt a közel két órát, és ez a regényt nem ismerőkre is vonatkozik azzal a kitétellel, hogy a film alapján nem nagyon fogják megérteni, mire ez a nagy felhajtás. Mert hiába a tényleg jól eltalált színészgárda, hiába a nevetésre késztető abszurdok tömkelege, a Százéves ember nem lett több tisztességesen összerakott vígjátéknál, mely maximum annyi újdonságot kínál, hogy a Disney skandináv kirendeltsége az anyacéggel ellentétben nem riad vissza néhány vaskos káromkodástól, vagy hogy olyan jelenetekkel szórakoztassa a családot, amelyben valakinek felrobban a feje, vagy amikor a Gulágon kötött rövidke barátságnak egy golyó vet véget.