Colin Firth és Nicole Kidman szerelmét a második világháború emléke veszélyezteti. A Mad Men szellemi atyja Owen Wilsont és Zach Galifianakist terelte karámba első mozifilmjéhez, Mike Myers pedig még ennél is tovább ment: megtalálta a kapcsolatot Alice Cooper és a Dalai Láma között.
The Railway Man (r.: Jonathan Teplitzky)
Azt tudjuk már, hogy a vonaton ismerkedés életre szóló kapcsolatokat eredményezhet. Ehhez hozzácsapunk két Oscar-díjas színészt meg a második világháborút, és már meg is van az amerikai fesztiválfilm. A rádió- és vonatőrült Eric Lomax (Colin Firth) 1983-ban találkozik jövendőbelijével (Nicole Kidman) a skót dombok között pöfögő vonaton, hogy a kellemes utazásból lassan lángoló szerelem váljék. A hitvesi ágyba azonban nem csak ők ketten, hanem a férj rémálmai is beköltöznek, az ifjú ara viszont egyáltalán nem akar osztozkodni. Mivel férje csak kitérő válaszokat ad, a nő Eric katonatársától (Stellan Skarsgård) tudja meg a szörnyű igazságot: férjét, több száz brit katonával együtt foglyul ejtették a japánok. Ericet arra kényszerítették, hogy részt vegyen a "Halál vasútja" néven elhíresült Thaiföld-Burma vonal megépítésében, de amikor rájönnek, hogy a férfi titokban rádiót is épít, az egyik tiszt válogatott kínzásoknak veti alá őt. A tragikus tényektől megdöbbent nő váratlan lépésre szánja magát, és elkezdi felkutatni a brutális tisztet, hogy évtizedekkel később szembesítse őt férjével.
A film Lomax önéletrajzi írásán alapul.
Supermensch - Legend of Shep Gordon (r.: Mike Myers)
Mike Myers még a Wayne világa forgatásán találkozott először Shep Gordonnal, a showbiznisz életművész kaméleonjával, akinek élete és barátsága megért annyit, hogy őt válassza rendezői debütálásának főszereplőjéül. Miután lehetősége volt együtt dolgozni Janis Joplinnal és Jimi Hendrix-szel, Gordon teljes vállszéllességgel vetette bele magát Amerika zenei életébe, hogy aztán egy minden téren eklektikus életművet hagyjon hátra. Ő egyengette Alice Cooper, a Blondie vagy Anne Murray útját, filmproducerként pedig együtt dolgozott Bette Davis-szel, John Carpenterrel, Michael Douglas-szel vagy Wes Cravennel.
Myers azonban nem csak szakmai életrajzot kívánt bemutatni, így a nyilvánvaló archív felvételek és újonnan rögzített interjúkon túl, a film kicsit bemerészkedik nem csak Gordon magánéletébe, de a pletykák világába is. Így derül fény olyan apróságokra is, hogy egy ilyen zsúfolt, nem túl családbarát és csöppet sem spirituális életben hogy kaphatnak helyet gyerekek, politikai mozgalmak és a Dalai Láma...
Cold Eyes (r.: Cho Ui-seok és Kim Byung-seo)
Az egész várost markában tartó, látványos és halálos akciókkal rettegést keltő, ugyanakkor kifinomult bűnöző szembe kerül egy újonccal rendőrrel, akinek nem csak a nyomozással, de folyamatosan figyelő főnökével is meggyűlik a baja.
Egy ilyen közhelyesnek tűnő történettel is csak egy ázsiai film képes bejutni nagyobb filmfesztivál programjába. Az indoklás nagyjából ugyanaz, mint általában: a művészi igényű kivitelezés, a szépen koreografált akciók és a tökéletes hangulatteremtés miatt ott a helye. Már csak pár nap és a közönség úgyis eldönti.
You Are Here (r.: Matthew Weiner)
Ha valaki azt mondja, hogy annak a fószernek az első mozifilmjében, aki a Mad Men-Reklámőrültek és a Maffiózók mögött áll, Owen Wilson és Zach Galifianakis lesz a főszereplő, nem biztos, hogy hiszek neki. De aztán átolvasva a tartalomismertetőt, mindjárt weineresebb a helyzet. Fura figurák, dráma a komikumban, komikum a drámában, fordulópontok, érdekes élethelyzetek. Íme:
A nagyvárosi lúzer Ben (Galifianakis) apja halála után fogja legjobb haverját, a nőcsábász időjóst (Owen) és visszatérnek a családi farmra, ahol a végrendelet szerint minden Bené lett. A helyzetet csak rontja, hogy ott már várja őket az egész díszes család, köztük Ben átspiritualizálódott New Age anyja (Laura Ramsey) és munkamániás testvére (Amy Poehler), akik egyáltalán nem örülnek a kialakult helyzetnek.