Ha a képregényrajongók idegrángást kaptak a Vasember 3. egyik kulcsfigurájának átértelmezésétől, ettől Az acélember pletykától hosszabb szanatóriumi beutaló is képbe kerülhet. Tulajdonképpen az is lehet, hogy a Warnernek illene orvost biztosítania az első néhány vetítésre, minden nézőtérre.
Mondanom sem kell, hogy a klikk után erős szpojler leselkedik, még ha csak pletyka szinten is.
Az már egy korábbról megerősített információ, hogy Az acélemberből hiányozni fog Superman Achilles-sarkaként funkcionáló zöldes ásvány, a kriptonit. Ha ennek mentén visszatekintünk a képregényekre kiderül, hogy a kriptonit, Superman szülőbolygójának, az elpusztult Kriptonnak a maradványaiból szabadult fel és meteoritba szorulva pottyant először a Földre egy 1949-es számban. Ha ezt tiszteletben tartják az alkotók, akkor tehát a kriptonit szubsztancia beléptetésének előfeltétele a Kripton bolygó pusztulása.
Nos ez az ami nem történik meg az Acélemberben.
A szóbeszédek szerint a Kripton él, és éppen polgárháború dúlja. Az egyik hadúr, Zod tábornok pedig azért érkezik a Földre, hogy visszavigye magával Kal-Elt, aki ráérő idejében éppen fél-istent játszik a kék bolygón.
Felmerül a kérdés, ha nem pusztult el a Kripton, akkor a kis Kal-El miért lett űrárvaként kilőve otthonról? Jor-El vesztésre állt a polgárháborúban és így akarta kimenteni a gyerkőcöt? Nem voltak már élő rokonok, akikre rábízza? Vagy nem akarta, hogy a szembeálló felek rátegyék a kezüket a srácra, mert az valami okból különleges?
Itt megint a pletykaaknát tapogatjuk: állítólag a kriptoni populáció genetikai programozással készül arra, hogy tudós, katona, vagy az élet egyéb területén dolgozó hatékony funkcionárius legyen. Kal-El viszont afféle gattacás Ethan Hawke-ként jött a világra, a hagyományos ungi-bungi módon. A szerelemgyerek így egy fajta torszülöttnek számít, szülői eltávolítása nyilván egy megsemmisítéstől óvja meg.
Ez a húzás alaposan megtépázza Superman pátoszát, megfosztva őt a magányos túlélő imidzstől, ellenben hangsúlyosabbá teszi különbözőségét, hisz most már nem csak az emberekhez mérve különleges, hanem a kriptoniakhoz képest is. Remek dilemmát biztosít a hazatérés lehetősége vagy a választás, hogy velünk maradjon. Nyilván a film végén az utóbbi történik, de hogy milyen úton-módon jut idáig, abból megint kiváló történetet lehet gombolyítani.
Ha Superman tehát nem azért marad a Földön, mert az anyabolygója elpusztult és nincs más választása, hanem azért, mert így döntött, az őszintébbé teszi őt a Föld védelmezőjének szerepében és talán kicsit homályosítja Lex Luthor ítéletét, mely szerint omnipotens földönkívüliként megfoszt egy fajt attól, hogy az a saját kárán tanulva fejlődjön.
Ha ebből a húzásból nem is következik automatikusan, hogy jó filmet kapunk, de az biztos, hogy valami újat.