9 éves koromtól tudatosan nézek filmeket. Vadászom őket. Van olyan kedvencem, amit csak egyszer mertem megnézni, hogy mindörökké megőrizzem azt a vadító érzést, ahogy felfedeztem. Van olyan kedvencem, amit ötvenszer láttam, mert újra meg újra el tud varázsolni. Évente több száz filmet nézek meg. 14 éves korom óta írok filmkritikákat. Jókat, rosszakat, mindegy: a számuk túl lehet az ezren. És itt van ez a blog is.
De soha, még csak megközelítően sem fogom annyira szeretni a filmeket, mint Roger Ebert szerette őket. Isten nyugosztalja a világ leghíresebb filmkritikusát, a legnagyobb mágust, aki legalább olyan magától értetődő könnyedséggel tudott nyilatkozni a legbonyolultabb filmes témákról, mint amilyen odaadással egyedi varázslatot fellelni a legbanálisabb sztorikban. Nehéz ezt a közhelyet nem annak értelmezni, ami, pedig nem hazudik: távozásával egy korszak véget ért.