Íme az Első Nagy Írópárbaj első fordulója, melynek keretében két jelentkező méri össze tudását, továbbá bátorkodnak egy rövid bemutatkozást is megosztani veletek.
A feladat: Írj rövid kritikát egy aktuális, azaz 2012. május 1-je után hazánkban moziban bemutatott filmről!
Olvassátok el a kritikát, beszéljétek ki, ha úgy tetszik, de ami még fontosabb: az író nevének leírásával szavazzatok, hogy a két írás közül melyik nyerte el jobban a tetszéseteket!
Íme az Első Nagy Írópárbaj első fordulója, melynek keretében két jelentkező méri össze tudását, továbbá bátorkodnak egy rövid bemutatkozást is megosztani veletek.
A feladat: Írj rövid kritikát egy aktuális, azaz 2012. május 1-je után hazánkban moziban bemutatott filmről!
Olvassátok el a kritikát, beszéljétek ki, ha úgy tetszik, de ami még fontosabb: az író nevének leírásával szavazzatok, hogy a két írás közül melyik nyerte el jobban a tetszéseteket! (Figyelem! Az írások változatlan formában, azaz bármiféle korrektúra és lektorálás nélkül jelennek meg; tartalmukért felelősséget nem vállalunk, de azért remélhetőleg nem ilyen súlyos a helyzet.)
Ludwig Ádám: Amit még tudni akarsz a szexről (Hope Springs)
„Meryl Streep és Tommy Lee Jones besétál egy házassági tanácsadóhoz – tuti üzlet, írunk hozzá pár poént, és meg is vagyunk” – gondolhatták anno a Sony fejesei. Ezzel a hozzáállással különösebb baj nincs, hiszen mégiscsak egy nyári komédiáról beszélünk – a baj az, hogy ennél tovább senki se agyalt a dolgon. A Hope Springs-nek kizárólag a humora működik (és főleg az azokat előadó Jones, aki szabályosan lenyúlja a filmet), viszont ha két röhögés közti történetről, esetleg drámáról, neadj’Isten karakterekről van szó, akkor látványosan vérzik az egész – szegény Streep-en látszik is, hogy nem sokat tud kezdeni ezzel a semmilyen szereppel. Mindezek ellenére egy laza szombat esti filmecskének gond nélkül elmegy, mert ha működik, akkor legalább tényleg működik. Viszont hogy minek kellett Steve Carell-t leszerződtetni arra, hogy semmit, azaz semmit se csináljon, az rejtély.
Bemutatkozás: Sziasztok! A (kód)nevem Helsing (ami már azelőtt megvolt, hogy Sommers förmedvénye betette volna a lábát a mozikba), és mint oly sokan, én is elindulok szerkesztőségi versenyen, tök jó bulinak ígérkezik. Igazi filmállat vagyok; a film a mindenem, hatalmas rajongója vagyok a mozinak (tavaly 91 látogatást tettem nála), és ezt egy hasznavehetetlen diplomával is alá tudom támasztani. A mozgóképnek nálam lelkesebb szeretője aligha akad – főleg, ha Hollywood gyermekeiről van szó. Nem tagadom, ismereteimben vannak hiányosságok, de folyamatosan igyekszem tenni ez ellen. A bloggerkedés nem áll tőlem távol, saját filmes oldalamon (nevemPONTblogPONThu) jobban megismerhettek – ez volt a reklám helye :-) Hát, röviden ennyit magamról – illetve álljon itt még néhány kedvencem, hiszen azokon keresztül ismerszik meg az ember. Kedvenc film: iszonyat sok mindent szeretek, Blade Runner-től Before Sunset-ig, Nolan-től Bay-ig, Pixar-tól Pixar-ig…. mégis, ha ki kell szúrnom egy legnagyobb kedvencet, akkor az a Matrix Revolutions. A film minőségéről nem fogok vitatkozni – döntésem nagy részben érzelmi okokon alapul. Kedvenc zene: akárcsak a filmek, bár a skála itt szűkebb, de Pink Floyd, Mansell, Zimmer, Linkin Park, Peter Gabriel, Presser Gabi és még jópáran ott figyelnek a polcomon. De a Beatles uralkodik. Kedvenc sorozat: Sorozatokat nem nagyon nézek, de néha azért egy-egy kivétel becsúszik (United States Of Tara, Gilmore Girls, Newsroom). Illetve egy nehéz nap után nincs is jobb egy kis éjszakai Family Guy-nál. Kedvenc regény: megmondom az őszintét, nem olvasok túl sokat. Viszont képregények nélkül nem tudom elképzelni magamat. Watchmen és Hellboy a legnagyobb kedvencek. Kedvenc játék: miután ehhez nincs meg a szükséges felszerelésem, csak azt tudom megmondani, hogy miket zsákolok majd be tutira, ha egyszer lesz egy PS3-am: az Arkham, a Cybertron és a Lego szériákat :-)
Szele Zoltán: A csodálatos Pókember (The Amazing Spider-Man)
Ilyen az a Pókember film, amit mindenki megérdemel. A Raimi-féle trilógia ugyan pénzügyileg sikeres volt és a harmadik, kvázi öngyilkossággal felérő részig még a minőségre sem lehetett különösebb panasz, hiányzott az egészből az a csibészség, ami szerencsére nem maradt ki az újraindított filmsorozatból. Peter Parker itt végre nem egy szerencsétlen lúzer, hanem egy némileg kívülálló, csípős nyelvvel megáldott, intelligens fiatalember, akivel könnyű szimpatizálni, s a mindig elbűvölő Emma Stone Gwen Stacey-je is sokkal szerethetőbb figura, mint az állandóan szenvedő és drámázó M.J. Az érzelmi szálban, a főbb karakterekben és poénokban jóval erősebb ez a film, mint bármelyik Raimi mozi, éppen ezért kár, hogy Webb filmje csúnyán biztonsági játék. A forgatókönyv automatikusan kipipálja azokat a momentumokat, amelyek nem maradhatnak ki egy eredettörténetből, az akciók rövidek, de intenzívek, Lizard pedig nem kap elég időt és teret ahhoz, hogy emlékezetessé váljon. Mégis kitartok az első sorban leírtak mellett, csak egy kicsit változtatnék rajta. Ez az a Pókember, akit mindenki megérdemel. A kiemelkedő filmre még várni kell.
Bemutatkozás: AE frappáns és rövid bemutatkozást kért mindenkitől, utóbbi feltételt talán tudom teljesíteni :) Essünk túl a kötelező (?) körökön! Becsületes nevem Szele Zoltán, szombathelyi vagyok 23 éves (Igen, nyugodtan lecsekkolhattok a Facebook-on is. :). Internetes körökben Real013 vagy Real013GSF néven forgok, lehet, hogy már többen is ismertek a Videodrome blogról, amelynek a kezdetektől fogva szerkesztője vagyok, voltam. Amúgy némileg furcsa hibrid vagyok, mert a filmeket ugyanúgy imádom, mint a focit (ezt űzöm is megye 2-es szinten gőzerővel), vagy éppen a kosárlabdát. Sport és filmszerelmes vagyok. Jelenleg valahol félúton járok az egyetem befejezése és a munka között. Kedvenc film: Kill Bill 1-2, Tarantino életmű. Kedvenc sorozat: Six Feet Under, Doctor Who. Kedvenc előadó, együttes: System of a Down, Muse. Kedvenc regény: Bret Easton Ellis; American Psyho. Kedvenc Játék: Mafia.