Íme az Első Nagy Írópárbaj első fordulója, melynek keretében két jelentkező méri össze tudását, továbbá bátorkodnak egy rövid bemutatkozást is megosztani veletek.

A feladat: Írj rövid kritikát egy aktuális, azaz 2012. május 1-je után hazánkban moziban bemutatott filmről!

Olvassátok el a kritikát, beszéljétek ki, ha úgy tetszik, de ami még fontosabb: az író nevének leírásával szavazzatok, hogy a két írás közül melyik nyerte el jobban a tetszéseteket!

Íme az Első Nagy Írópárbaj első fordulója, melynek keretében két jelentkező méri össze tudását, továbbá bátorkodnak egy rövid bemutatkozást is megosztani veletek.

A feladat: Írj rövid kritikát egy aktuális, azaz 2012. május 1-je után hazánkban moziban bemutatott filmről!

Olvassátok el a kritikát, beszéljétek ki, ha úgy tetszik, de ami még fontosabb: az író nevének leírásával szavazzatok, hogy a két írás közül melyik nyerte el jobban a tetszéseteket! (Figyelem! Az írások változatlan formában, azaz bármiféle korrektúra és lektorálás nélkül jelennek meg; tartalmukért felelősséget nem vállalunk, de azért remélhetőleg nem ilyen súlyos a helyzet.)

Kovács Erzsébet: Mindörökké rock (Rock of Ages)

„Take me down to Paradise City, where the grass is green and the girls are pretty.” Amikor a végefőcím alatt megszólal a Guns ’n’ Roses slágere, nem Axl reszelős orgánumával, hanem Tom Cruise tiszta, ám vékony énekhangján, már meg sem lepődünk. Hiszen, mint ahogy a film utolsó képén a Hollywood Sign is jelzi, ott jártunk, ahol buli is van, szép nők is, mindkettő az Álomgyár sajátos módján. A romantikus vígjátékok és a Hajlakk-adaptáció után Adam Shankman ismét egy musicalt, a Broadwayen és a West Enden hét éve nagy sikerrel futó Rock of Agest filmesítette meg. A „zenegép-musical” a nyolcvanas évek egyik legcikibb és legkedvesebb műfaját, a glam rockot örökíti meg, csordultig tele posztmodern öniróniával. A vásznon mindebből a hajkefébe éneklő, hosszú hajú Alec Baldwin marad és az újra önmagát adó Russell Brand. A kocsma állítólag okádék- és sörszagú, de a profin koreografált táncjelenetek alatt, az American Idolba illő szereplők hangján a kultikus rockhimnuszok is súlytalanok. Stacee Jaxx, a rocksztár már nem Sherrie-t, a főhős barátnőjét dönti meg az öltözőben, hanem egy újságírónőt, jelképesen, fehérneműben. Azért egy citromos sörrel meg lehet nézni.

Bemutatkozás: Aseneth vagyok. Angol, latin és ógörög nyelvet tanultam, így hát szakmai ártalom, hogy az ilyen illetőségű filmeket nézem meg elsősorban… A Gladiátor és az Agora nézésekor bosszankodtam, az Eagle azonban már példamutatóan korhű volt. Azért leginkább egy ókori grindhouse horrort szeretnék látni! Kedvenc rendezőm David Lynch, de szívesen nézek nemcsak független, vagy „művész”-filmet, hanem hollywoodi filmet is, különösen akkor, ha az már kult, klasszikus vagy majd csak az lesz. És az lesz, ha a rendezőnek van saját látomása - ilyen a Star Wars első trilógiája, Nolan egyes filmjei, vagy a nekem nagyon kedves Szárnyas fejvadász. Aztán persze van úgy, hogy a főszereplő színész személye, karaktere a döntő: az új Bond-filmek a maguk nyers megközelítésével például nagyon tetszettek, már alig várom, hogy a Skyfall a mozikba kerüljön. Talán nem meglepő, hogy a sorozatok közül is a Twin Peaks az első számú kedvenc - de a Colombót és a Breaking Badet is szerettem. Zenei és irodalmi ízlésem szerint majdnem mindenevő vagyok. Ami a videojátékokat illeti, idáig a Dead Space Extraction tetszett a legjobban, de még nagyon kezdő játékosnak számítok."

Szabó Ádám: Piranha 3DD

Miután az első rész újabb bekezdéssel toldotta meg a hányás filmtörténeti jelentőségét és felhasználási módját, nem kis feladat előtt álltak az újabb, immár két D-vel megspékelt film alkotói. Ezúttal a fing, mint show-elem kap forradalmian új feladatot; közvetve ugyanis egy döglött marhából elszabaduló bélgáz robbantja ki az egész piranha-őrületet. A helyszín ezúttal egy vízi élménypark lenge tangákkal, ledér lányokkal, és egy pár szilikonmellre jutó körülbelül húsz mérges kishallal. Az előző rész bár messze van a zseniálistól, mint a filmbeli cicababa a negyvenmilliós kérdéstől, de kétségkívül szerethető és szórakoztató mozi volt. Az új epizódra ugyanezeket nem mondhatjuk el – a még elődjénél is groteszkebb és harsányabb megoldások nemcsak erőltetettek, de teljesen kiölik az izgalmat és feszültséget a filmből. Alexander Aja kraftját és lendületet kár tehát keresnünk – de miért is kérnénk számon bármit egy olyan filmtől, amelyet alig lehet megkülönböztetni a stáblista alatt pergő bakiparádétól. Akad viszont egy üdítő David Hasselhoff, aki elnyeri méltó helyét a filmtörténelemben – a B-filmek önironikus Posszeidonjává válik

Bemutatkozás: Továbbtanulás miatt 2 éve tettem át székhelyem Sz-Sz-B megyéből a napfényes Budapestre, ennyi ideje élvezem tehát a Cirko bájos kulter-hangulatát, az Uránia impozáns dísztermét, az Örökmozgó kuriózum-vetítéseit, vagy épp az Aréna IMAX-élményét. A filmszeretet valószínűleg családi hagyaték, de eredetét soha nem kutattam, műfajtól, irányzattól és évszámtól függetlenül rajongok a moziért – talán csak a doku-szeretet burjánzott el nálam az utóbbi időben, hogy kijjebb evickéljek a mainstream-ből. Foggal-körömmel védem a TDK-t, heveny vállvonással utasítom el azokat, akik ugyanígy tesznek az Oscar-díj kapcsán, és nálam nem kérdés, ki lőtt először. Kedvenc film: ajjaj, melyik ujjamba harapjak? Legyen most a Nagy Hal, 2 perc múlva úgyis mást mondanék Előadó: AC/DC Regény: Piszkos Fred, a kapitány(Rejtő Jenő) a hazai színtérről, Száz év magány (Gabriel García Márquez) külföldről, Apák könyve (Vámos Miklós) pedig a kortársak közül. Játék: Fifa-sorozat, szigorúan X-boxon Sorozat: A Jóbarátokat nem lehet letaszítani, a jelenleg is futók közül pedig… legyen az Így jártam anyátokkal.