TheHungarian besztof listáján felbátorodva, meg ebben a laza nyári, sörözgetős-pancsolós melegtől megihletődve úgy éreztem, rizsázok egy kicsit a 90-es évek egyik legfontosabb filmjéről.
A gengszterek is csak emberek. Kajáról és lábmasszázsról dumálnak, izzadnak és fújtatnak, viccesen néznek ki játszóruhában, puhafedeles krimit olvasnak a WC-n és ciki dumát eregetnek az első randin. Ez a legfontosabb dolog, ami a Pulp Fictionből kiderül. Ugyanakkor továbbra ők a leglazább arcok az egész világon. Igazi moziikonok: brutális maffiafőnökök, könyörtelen bérgyilkosok és olyan bokszolók, akik nem hajlandók lefeküdni a szervezett bűnözésnek.
A Pulp Fiction modus operandija ez a kettősség, ettől válik olyan egyénivé, olyan ellenállhatatlanná, egy egész mozis generáció totemoszlopává. Az összes popkulturális, filmeket és nótákat idézgető, kiszámíthatatlan véletlenekkel apelláló narratíva és az audiovizuális körítés csupán habarcs.
Tarantino bemutatkozó filmjével, a Reservoir Dogsszal gerillaharcot folytatott a trendek ellen, második rendezésével pedig már nyílt hadviselést alkalmazott a közhelyes filmekkel szemben. A dolognak csupán egyetlen rákfenéje akadt: amint felcsendült a szörfgitár az "any of you fucking pricks move..." kezdetű szöveg után, egy csapásra belőle is trend lett. S ahol trend van, ott értelemszerűen „antitrend” is. A Pulp Fictionről és szülőatyjáról pedig már tényleg rengeteget összehordtak. Csak néhány szemelvény:
- Tarantino, a mestertolvaj. Filmjeinek minden mozzanata, a Reservoir Dogs esetében még a teljes cselekmény is "kölcsönzött". Oké, de ha olyan könnyedén össze lehetne lopkodni mindent Melville-től Kurosawán át Kubricikig, akkor miért nem képes senki sem kitermelni azt az utánozhatatlan atmoszférát, amely Tarantino teljes életművét átitatja - zsánertől, hangvételtől függetlenül?.
- Tarantino, a rasszista. Spike Lee erőteljes kirohanást intézett QT felé, amiért az teleszemetelte az N-betűs szóval a Jackie Brownt. No hiszen, ha a fajgyűlöletet niggerezések számával mérnénk, akkor a költészetet is kilóra vennénk. Ráadásul a direktor fetisiszta vonzalmat érez a fekete nők után, és az sem elhanyagolható, hogy a kvázi házi színészének számító Samuel L. Jackson neki köszönheti illusztris karrierjének legfontosabb figuráit.
- Tarantino, a férfisoviniszta – a nők csupán szexuális játékszerek lennének, esetleg túldimenzionált szuperszajhák, mint a hetvenes évek b-kategóriás filmjeiben? Eme tétel megdöntéséig sem kell a Jackie Brownig vagy a Kill Billig várni, hisz Uma Thurman már a Pulp Fictionben is pikk-pakk levedli a szuperszajha álcát, mikor laza, down-to-earth hozzáállással keni kenyérre Vincent Vegát.
QT a Reservoir Dogs európai bemutató turnéján, a Black Mask magazinból merített ötletekből írta meg a Pulp Fiction forgatókönyvét, melyet aztán régi cimborája, Roger Avary tanácsára és a Dogs mintájára strukturálisan feldarabolt; talán a sokkhatás kedvéért (basszus, középtájon Bruce Willis szitává lövi John Travoltát!), vagy a film keretét adó mexikói felállás (multi-pisztolyszegezés) és Jules isteni revelációja okozta katarzis mondta ki a megfelelő végszót? Lehet, de azt sem zárhatom ki, hogy ez is csak egy trükk, amellyel QT odatesz a kliséknek. Mia (Uma Thurman) azt mondja Vincent Vegának (John Travolta) a mondvacsinált randi előtt, hogy „ne légy már ilyen kocka”, ez akár QT jelszava is lehetne, hisz amit lehetett, azt másképp csinált. De ez így történt első, szerintem erőteljesebb filmjében is: ott nem láttuk a rablást, itt sem láttuk a bokszmeccset, ott sosem került előtérbe a szajré, itt nem tudtuk meg, mi van az aktatáskában (Marcellus Wallace lelke talán, amit a tarkóján keresztül szívtak ki, s ezért visel sebtapaszt?!), ott Laurence Tierneyt rángatták elő a limbóból, itt John Travoltát, ott is volt egy csomagtartós kameraállás, itt is volt egy.
Zene, mozdulatok, arcok, flashbackek és pofázás pofázás hátán: ha úgy tetszik, a Pulp Fiction is „csak” egy Reservoir Dogs, csak jobb a marketingje. A marketing pedig trendi dolog, de inkább hozd ki a bénát.