Miközben netszerte mindenki a Prometheusszal bújik ágyba (természetesen mi is), lehet, hogy nem csak Ridley Scott epikus prequelje lesz a legjobb dolog, ami a sci-fivel mostanság történhet.

Miközben netszerte mindenki a Prometheusszal bújik ágyba (természetesen mi is), lehet, hogy nem csak Ridley Scott epikus prequelje lesz a legjobb dolog, ami a sci-fivel mostanság történhet.

Megtartották ugyanis Alfonso Cuarón új filmjének, a Gravity első tesztvetítését: a vélemények megoszlanak, de az AICN tudósítójának például levitte a fejét. A film alapvetően szögegyenes narratívával és betonegyszerű történettel bír: Sandra Bullock egy űrhajóst alakít, akinek meghibásodik a gépe, és hazajutása emiatt kétségessé válik, ugyanakkor mint a legtöbb jó sci-fi, ha ez a film is az emberről szól majd, akkor nyert ügyünk van.

Ha teszem azt, nem érdekel, hogy Sandra Bullock mire megy egyedül a súlytalanságban, akkor lapozz tovább, ám ha az a típusú néző vagy, aki szereti, ha a filmesek feszegetik a médium határait, akkor életed egyik legnagyobb filmélménye várhat rád: a hírek szerint ugyanis Cuarón olyan filmet álmodott a vászonra, amelyhez foghatót még nem láttunk. Nem csupán az eddigi legelőrehaladottabb technológiai megvalósítást, de real time-ot, gyakorta FPS-nézetet, hosszú, szemlátomást vágás nélküli beállításokat (többek között egy 17 perces, vágás nélküli nyitányt), és egyéb olyan elemet kínál, melyek szembemennek a hagyományos filmnyelvi eszközökkel. Meg aztán az sem utolsó tényező, hogy a film javát Sandra Bullock egymagában tölti, és emiatt hosszú perceken át nem is nagyon lesz mondanivalója, magyarán Cuarón olyan korlátokkal játszik, amelyek nem egyszerűen kreatív, hanem forradalmi megközelítést igényelnek.

Hogy igazi "gamechanger"-rel vagy "borefest"-tel van-e dolgunk - ahogy azt a beszámoló írja -, az majd az év végén kiderül.