Egy fiatal politikus (Matt Damon) véletlenül belefut egy izgalmas szépségbe (Emily Blunt), és élete gyökeresen megváltozik. Igen ám, de arról fogalma sincs, hogy eme találkozást felsőbb erők nevében tevékenykedő kalapos-öltönyös urak intézték így. Világparanoia 101 Philip K. Dickkel? Nem egészen...
Egy fiatal politikus (Matt Damon) véletlenül belefut egy izgalmas szépségbe (Emily Blunt), és élete gyökeresen megváltozik. Igen ám, de arról fogalma sincs, hogy eme találkozást felsőbb erők nevében tevékenykedő kalapos-öltönyös urak intézték így. Világparanoia 101 Philip K. Dickkel? Nem egészen...
Philip K. Dick vállát épp elég gond nyomta ahhoz, hogy még a nők okozta félelmekkel is komolyan foglalkozzon, ennek ellenére az írásaiból készült adaptációkban mindig betársult a külső-belső konspirációkkal küzdő főhős mellé valamilyen árnyalt lelkű nőszemély, hogy még inkább a végzete felé terelgesse az amúgy is hajlott hátú delikvenst.
Részben ezt a vonalat viszi tovább az eddig forgatókönyvíróként jeleskedő George Nolfi rendezői bemutatkozása is, miközben gyökeresen is szakít a felállással: filmjében a párkapcsolati tényező ugyanis nem csupán árnyalja a történetet, hogy a végtermék kiléphessen a szokott zsáneréből, ahogy a nagyok szoktak, hanem valóságos katalizátorává válik, de olyannyira, hogy a The Adjustment Bureau már nem is igazán sci-fi, hanem vegytiszta szerelmesfilm, amely valójával felfalja azt a bolygóközi paranoiát, ami Dick univerzumát belengi.
A film felnőtteket szólít meg, hisz nem dobálózik pubertásból még épp hogy kiszakadt meztelen felsőtestekkel, sem gyorséttermi stílusban felszolgált romantikával, világképe mégis naiv, hisz még a kezdetek kezdete óta tevékenykedő sorsalakító iroda istenszerű szerepben tetszelgő alkalmazottjait is befolyásolja az a lángoló szenvedély, ahogy Matt Damon és Emily Blunt karaktere egymásra néz. Talán engem pont ezért nem tudott úgy megérinteni a film, ahogy azt szerette volna, s mire eljutott a kétségkívül ötletes (habár a Monsters, Inc.-t idéző) "ajtós" üldözési jelentig, már inkább tűnt komikusnak, mint izgalmasnak.
Ugyanakkor erényeit feltétlenül értékelni kell: a filmben New York legalább annyira él, mint Emily Blunt tekintete (és meg kell jegyezni, hogy egy friss Oscar-díjas hölgyhoz hasonlóan ő is rendesen odatette magát egy emberes tánctudás felszedéséért), és Matt Damon is hitelesen hozza a nagyobb dolgokra aspiráns politikus-jelölt karakterét. Szóval lehet nekik drukkolni, ha csak módjával is.