Nem egyszerűen felesleges, de egyenesen kínos film. Olyan szimbolikával rendelkezik, melyet talán még egy Michael Bay is túl szájbarágósnak tartana (hitelintézetek bedőlése = felboruló dominósor, személyes bosszú = az elhunyt apafigura szellemének megvető pillantása a bosszú tárgya felé, stb.). Michael Douglas majdnem megmenti a filmet annak ellenére, hogy kizárólag szólásmondásokban beszél, Shia LaBeouf arrogáns, de hiteltelen, Carey Mulligan egy emberméretű könnyzacskó, amúgy csak egy olyan olcsó plotdevice, aki itt-ott bejelenti, amit az olcsó nőnemű plotdevice-ok be szoktak, az utolsó félóra pedig merő kínszenvedés. Oliver Stone-nak már a kommerszbe is beletörik a foga...
Mindenesetre a bevételeket elnézve a címnek igaza van: a pénz nem alszik. Csak a néző...