Szomorú, de igaz: minden idők egyik legimádottabb metál-zenekara lassan húsz éve már csak demókat, b-oldalas nótákat és jammelésnek tűnő kompozíciókat ad ki albumok címén, de az azt megelőző 10 év zenetörténelmi jelentőségű. Nem is csoda, hogy tegnap este az 1991 előtt datált nótákra izzott csak fel a PFS. De akkor aztán nagyon-nagyon.

Szomorú, de igaz: minden idők egyik legimádottabb metál-zenekara lassan húsz éve már csak demókat, b-oldalas nótákat és jammelésnek tűnő kompozíciókat ad ki albumok címén, de az azt megelőző 10 év zenetörténelmi jelentőségű. Nem is csoda, hogy tegnap este az 1991 előtt datált nótákra izzott csak fel a PFS. De akkor aztán nagyon-nagyon.

Szomorú, de igaz: úgy tűnt, a (nem létező) szél sodorja el tőlünk a hangokat (a keverőpulttól pár méterre vertünk tábort - tehát azt kellett hallanunk, amit ők), de igazából a hangmérnök kereshette végig az optimumot, melyet hol a túllőtt lábdob vert szét, hol Trujillo basszere, mindenesetre Hetfield hangja néha rendesen eltűnt az éterben.

Szomorú, de igaz: eleinte a fenti hanghullámzásnak tudtam be azt is, hogy elég gyakran szétesett a számok dobalapja, de már más fórumokon is megerősítették, hogy Lars Ulrich nem volt a helyzet magaslatán tegnap este. Na bumm, öregszik.

Szomorú, de igaz: ahogy Hetfield is öregszik, úgy hasonlít egyre inkább Will Ferrellre. :)

Mindezzel együtt kitűnő bulinak lehettünk részesei tegnap éjjel, melyben egy 40.000 fős család jelentette ki, hogy keményen szereti. A zenekaron még mindig látszik, hogy szeretnek játszani, és mindezzel együtt komolyan veszik azt, amit csinálnak (nem számoltam össze, de Hammett önmagában úgy 8-10 gitárt pengethetett tegnap este) és Ulrichot leszámítva (aki kisebbségi komplexusát oldandó állandóan felugrált az ülésére és idétlenkedett, mint egy leprechaun :) elképesztő pontossággal játszottak. Két szám között hol Trujillo varázsolt össze egy zsigerig hatoló basszerszólót, hol Hammett andalított egy lélekgitárral (habár az ő első szólója annyira azért nem volt velős).

A háttérben és a színpad két oldalán böhöm nagy kivetítő tudósította a színpadon zajló eseményeket és mire a koncert elért a Metallica egyik sarokkövéhez, a One-hoz, kezdetét vette a beígért tűzijáték is, amely hellyel-közzel, de minden egyes alkalommal ovációval kísérve tartott ki a buli végéig.

Hetfield folyamatosan kommunikált a közönséggel, ahogy az egy jó frontembertől el is várható (és még a városunk nevét is jól ejtette, ami még mindig egy plusz), és a visszataps előtti One/Master of Puppets/Blackened/Nothing Else Matters/Enter Sandman ötös simán elgondolkodtatott azon, hogy mostantól életem végéig csak gitárzenét fogok hallgatni. Nem kell félni, hazafele jövet - kicsit berekedve, eléggé leharcolva, de elégedetten - azért magamhoz tértem a bűvöletből.

Pár napon belül itt elérhető lesz az egész koncert hanganyaga.

Tracklist:

Creeping Death
For Whom The Bell Tolls
Through The Never
Harvester Of Sorrow
Fade To Black
That Was Just Your Life
The End Of The Line
The Day That Never Comes
Sad But True
Cyanide
One
Master Of Puppets
Blackened
Nothing Else Matters
Enter Sandman
- - - - - - - -
Helpless
Motorbreath
Seek and Destroy

(Kép & Tracklist thx to Provitek @ Index)