azt leszámítva, hogy
- matthew bellamy thom yorke-ot majmolja - frizurában is -, énekhangja néha nem több, mint keserű vinnyogás,
- a dob személytelen, ugyanakkor a billentyűkön és a húrokon fel-alá rohangásznak és hármasával veszik az oktávokat,
- a sportaréna jó kétharmada le volt zárva, hogy tömegnek tűnjön az a kb. 4.000 ember,
- itt is voltak élményromboló német turisták,
- a hangosításban sokszor elveszett a basszgitár, a visszatapsra meg az énekhang,
- a koncert közepén előadott tingli-tangli sanzon lazán kettétörte a show-t,
- a plug in baby alatt szétküldött megalufik közül egyik se jött a közelembe :(
- a veszett bohóckodással kísért klimpírozás a "fényzongorán" néha megmosolyogtatott,
egész jó volt ez a muse-koncert. a sors iróniája, hogy a számokat összekötő zúzdák voltak a legélvezetesebbek. néhány eltévedt véglényt leszámítva meglepően szofisztikált volt a közönség. értelmiségi rock, hm? egy kis ízelítő:
starlight
hysteria
map of problematique
knights of cydonia