das leben der anderen (2006). nem mondok újdonságot: több száz filmet csináltak már kihallgatásokról és megfigyelésekről, műfajilag ezek paranoiás thrillerek, szimpla krimik és zsánerparódiák között ingáztak, azonban eddig alig készült olyan film, amely elmosta volna a határt a megfigyelt és a megfigyelő között. a legtöbb ilyen esetben egyfajta láthatatlan obszesszió alakul ki a két oldal között (lásd one hour photo, eye of the beholder), jelen produkcióban erről szó sincs. a nyolcvanas évek végi ndk-ban játszódó filmben a fiatal művészpáros megfigyelésére kirendelt magányos és elvhű századost egy teljesen hétköznapi érzés, az empátia készteti arra, hogy letérjen az ösvényről.

florian henckel von donenrsmack (nem egyszerű név...) filmje azért jó, mert ügyesen manipulál: mint egy remek kihallgatótiszt. nem üvölti le a fejed, nem fenyegetőzik, nem veti rá magad, s még véletlenül se játssza el a jó zsaru/rossz zsaru kettőst - egyszerűen csak rávezet arra, hogy engedelmeskedj. a film esetében ez azt jelenti, hogy felállítanak egy szituációt, amelyben mindenki teszi a dolgát, az események maguktól értetődően követik egymást, és a néző azon kapja magát, hogy együtt hajlik a szereplőkkel; mivel a filmből szinte teljesen hiányoznak a színpadias, vagy éppenséggel "mozibarát" megoldások, csak ritkán gondolsz arra, hogy ez bizony egy film. talán csak a kissé túlspilázott befejezéskor hallod meg először a mozigép kerepelő zaját...

az ember alapvetően szociális lény, képtelen úgy elmenni a másik mellett, hogy az valamilyen mértékben ne hasson rá. (trailer)