ice age 2 - the meltdown (2006). kíváncsi vagyok, jövőre ilyenkor hányan fogják kapásból kirakani a taccsot, ha azt mondom: "3D animáció". reszkess, jóember, idén aligha lesz olyan hónap, hogy ne szánkázna be a moziba valami állati komputeranimációs móka, s az ice age 2 előtt látott csokornyi előzetesből ítélve egyik rosszabb lesz, mint a másik. táncoló pingvinek, a szabadban pottyantani képtelen medvék és emberevő házak adták meg az alaphangot a pár évvel ezelőtti jéghideg megasiker folytatásához, amit nyugodtan hívhatnék "scrat és a többiek"-nek is, ugyanis a makkra kattant ősmókus ökörködése ezúttal is lejátszott minden egyéb történést a vászonról, pedig a prehisztorikus buster keatonnek most sem volt túl sok köze a dramaturgiához.

de jaj, miket beszélek: dramaturgia? már az első eresztés is a shrek nem hivatalos remake-je volt (nagy mamlasz + idegesítő szövegláda elmegy A-ból B-be), csak azt a filmet annak ellenére lehetett szeretni, hogy úgy váltogatta az érzelmi tölteteket, mint gézi néni a sebváltót a rutinpályán. a második rész is road movie, csak mivel a trió már összerázódott, így most új tagokat kellett toborozni, hogy a többieket idegesítsék. fordulatos, de ez még nem minden: az írók most már arra sem pazarolták az energiát, hogy a főgonoszoknak némi karaktert adjanak (valaki mondja meg, az a dagadt zöld és a sunyi lila miféle állatok voltak!), nemhogy szöveget a szájukba. a hat fősre duzzadt csapat az olvadás, s a vele együttjáró árvíz elől menekülnek, de mire célba érnek (bocsi a spoilerért), 1. lemaradnak a hajóról, 2. nincs is szükség hajóra. remek. amúgy a lajhár szóvirágokban szövegel és mókásan alszik, a kardfogú tigris fél a víztől (ergó, a későbbiekben le kell győznie félelmét), a mammut társat keres. és amerikában az ilyen újramelegytett lecsók hoznak egy hétvége alatt 70 milliót a konyhára.

a következő ice age-re akkor váltok majd jegyet, ha az lesz a címe, hogy scrat: the movie.