three extremes (2004). három ázsiai ország, három nagynevű rendező, három beteg film: háromszoros hip-hip..? sajna, nem. takashi miike szimbólikus rémmeséje, a BOX lynchi hagyományokat őriz, parás hangulatot fest, s úgy 3x hozza rám a szívbajt, szóval működik. azt mondták, fruit chain DUMPLINGS-ához nem árt, ha megfelelő gyomorral rendelkezem. nekem inkább segg kellett, hogy végigüljem: a film undorfaktorát már a kezdő képsorokban kijátssza (hadd ne mondjam el, hogy mit), onnatól kezdve stagnál, vagy lefelé csorog. christopher doyle profi kameramunkájával azért el lehet tölteni az időt. a legnagyobb csalódást azonban chan wook park filmje, a CUT okozta, amely bosszúfilm (mily meglepő), méghozzá kivitelezés tekintetében ötletes (mily meglepő) és durva (mily meglepő), csak a bosszú oka és a végjáték olyan, amilyen: egy kalap szart se ér. a három kisfilm mérlege: 
2005. július 18. 06:11:59
Kategória: Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr114533575
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Az oldalon található tartalmak kizárólag
