1998 áprilisában esett, egy mezőkövesdi hírlapárusnál, hogy már eleven filmkedvelő tizenegykét éves énemnek az apai gondviselés a kezébe nyomott egy magazint. Ez a magazin egy német tévécsatorna nevét viselte, és az a titanicos nyálgép Leonardo DiCaprio virított rajta, nevetségesen rá nem illő jelmezben. Ja, igen, ez A vasálarcos, ugrott is be, de innentől kezdve nem kellett megerőltetnem magam, ha a mozikba érkező filmekre voltam kíváncsi.

Az 1997 májusában indult Vox magazin eddigre, csaknem egy évvel első lapszáma után már meghatározó jelenség volt, s ha szerényebb keretek között is, de tartja harci állását a mai napig, két teljes évtized elteltével is.

Ami engem illet, még szorosabbra az 1999 decemberi szám fűzte a viszonyomat vele, melynek rettenetesen lila címlapján Ullmann Mónika mutatkozott a Hippolyt kapcsán. Ekkor indították ugyanis a box office-rovatot, melyben két hónapos késéssel ugyan, de beszámoltak a magyar olvasóközönségnek arról, mi, mennyiért, mennyivel pergett-pereg odaát.

Az volt számomra az ide vezető kezdet, és több mint tizenhét évvel később a kör bezárul: a májusi, jubileumi számban, ami a '90-es évek egészét ünnepli, visszaadom a Voxnak a kölcsönt egy több oldalas cikk formájában, amely az évtized magyar mozis színterét veszi górcső alá.

Sztárfilmek, sztárműfajok, sztárok, számok. Olvassátok!

(És amúgy elég jó A galaxis őrzői vol. 2.- és A Karib-tenger kalózai-összeállítás is van benne.)