aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: a tengernél [by the sea] (2015) Takács Máté
2015. november 11. 23:09:00

Kategória: film Szólj hozzá!

Mi mindent lehet a tengernél? Napozni, persze, meg gyönyörködni a végtelen víztömegben, de kiégett íróknak sem utolsó hely a feltöltődésre. Feleségüknek pedig az érzelmi ámokfutásra. Roland (Brad Pitt) és Vanessa (Angelina Jolie Pitt), a francia nyaralóhelyre érkező amerikai pár újradefiniálja a megcsömörlött házasság fogalmát.

by_the_sea_kiskep.jpg

A film egy teljesen alapvető drámai kiindulópont köré fonja magát, ám közben gyakran véti el a hurkokat és annál is többször gabalyodik össze. Figurái végtelenül cinikusak, egymás pszichiáterei, s mindez nem szolgálja javukat akkor, amikor elhihető, átérezhető konfliktust és embereket szeretnénk látni a függöny mögött. A dramaturgia hol éles kanyarokkal, hol álmosító ismétlődésekkel nyögi ki magából az újabb és újabb perceket; még negyed óra sem telik el, de az asszony már könnyes szemmel mered némán maga elé – és ez még csak a tizenötödik perc, úgyhogy jó sok elkenődött smink és révedés van még hátra a két óra alatt.

A házasság sírját látszólag az asszony ássa, de gyanítható, hogy a férj adta kezébe az ásót. Akárhogy is, Jolie Pitt a végszóig a zavarosban tartaná a miérteket és hogyanokat illetően a nézőt, ha a néző nem lenne gyakorlott és találná fején a szöget hamarább, minthogy Roland perdít egyet söröspoharán.

A feloldás útjára egy frissen házasodott pár löki főszereplőinket, s ez az ösvény tartogat pár szokatlan kitérőt; néha már-már olyan érzés foghatja el a szemlélődőt, hogy itt bizony palira van véve, és valójában szatírát lát, ám annak mégis túl kis mértékben kifacsarós, a vélhető szándék szerinti kapcsolati tanulmánynak viszont túlzott mértékben komikus, amit látunk. A zavar mindenkit utolér: illendő volt-e nevetni ezen, illendő-e melleken legeltetni a szemet, ha kifejező arc is akad a képben? Egyiknek sem szabadna kérdésnek lennie.

Furcsa film A tengernél. A vér és méz földje idején azt mondtam magamban, ismerve Jolie Pitt humanitárius érzékenységét, ez az exploitationbe hajló háborús-romantikus dráma elnézhető túlkapás, amit a Rendíthetetlen rendezői stabilitása csak igazolni látszott. De most vakarom a fejem, mert addig se gépelem le, hogy az Oscar-díjas színésznő mégis inkább csak színészkedjen, vagy legalább a forgatókönyvírást bízza másra legközelebb. Végül csak legépeltem. Végül legyűrtem a moziterem elhagyásakor felderengői írói blokkot, s erre még csak egy házasság sem ment rá.

Kövess minket facebookon és twitteren!

by_the_sea_hun_poszter.jpg

Címkék

kritika ** angelina jolie brad pitt drama uip duna film

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr828071716

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása