- SPOILERMENTES -

Kis híján harmincöt év telt el azóta, hogy Ash J. Williams négy barátjával együtt elindult az erdőbe, ahol hétvégi laza punnyadás helyett vér, veríték és könnyek vártak rájuk. A folytatások után hosszú ideig furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy hősünk – fő- vagy anti-, megközelítés kérdése – élete hogyan alakulhatott később. Családot alapított? Megmaradt magányos farkasnak? Vajon a tízes évek közepére beruházott egy okosprotkóra vagy maradt a jó öreg rózsafa műkéznél?

A három kérdésre sorban a válasz: nem, igen, nem és igen. Az "Ash a gonosz halottak ellen" pilótája után megelégedetten csettintettem, mert az hétszentség, hogy a sorozatindító epizód mindannak a betetőzése, ami miatt az Evil Dead franchise-ért rajongunk. Megvan benne a Gonosz halott (alias Az erdő szelleme) lassan mindent elborító rettenete, a Gonosz halott 2 karikaturisztikus és időnként túlzó gore-ja, illetve A sötétség serege helyzetkomikumra építő, egysoros csattanókra kihegyezett fekete humora is. Sam Raimi, Bruce Campbell és nem utolsósorban Rob Tapert nagy gonddal keverte össze egymással ezeket az alapanyagokat, de közben nem felejtették el, hogy a hű rajongók mit várnak el régi kedvencük visszatérésétől. Ennek sikerét jelzi, hogy az első rész az ismert univerzumba való hazatérés érzete mellett képes mind humorban, mind pedig a rémisztgetésben új utakat bejárni.

Igen, Ash – mindannyiunkhoz hasonlóan – három évtizeddel idősebb lett, a dolgokat továbbra is a könnyebbik végüknél fogja meg, így igyekszik munkatársait kihasználni, amennyire csak tudja. Igen, a megszállottak most is úgy szellemülnek át, mint a régi szép időkben, és utána semmi jó nem vár rájuk, csak pokoli rémségek átélése. Szerencsénkre viszont a széria nem az agyatlan, ám vérbő horrorkomédiák egyik újabb állomásának tűnik: a nagyszerűen sikerült nyitány azt sejteti, hogy Raimi és társai egyelőre valami nagyobb durranást rejtegetnek előlünk. Ha számításaink nem csalnak, ahelyett, hogy nosztalgikus érzéseinkre apellálnának, aktuálisan feltámasztott kreatúrájuk inkább alaposan és okosan kidolgozott események láncával fog behúzni saját világába.

A felütésben nemcsak Campbell villant nagyot, hanem az akaratlanul is sidekick-jeivé váló, Ash-ért szinte szerelemmel rajongó Pablo Bolivar (Ray Santiago) és az életet a "no bullshit" szemszögéből néző Kelly Maxwell (Dana DeLorenzo) karakterei is ott vannak a szeren. Rajtuk kívül Jill Marie Jones remekül hozza a halálra vált, önmagát lassan elveszteni látszó Amanda Fisher nyomozónőt, Lucy Lawless villanásnyi feltűnése pedig kiveszi a részét a sűrű és misztikus atmoszféra megteremtésében, ami jó eséllyel egy újabb adu ász jellem felbukkanásának ágyaz meg.

Összességében az Ash vs Evil Dead óriási bummal indít, és a bevezető azt sugallja, hogy az első évad a 2015/2016-os szezonban jó eséllyel szállhat majd ringbe a jelenleg futó legjobb tévéshow címéért. Sam Raimi fineszének, Bruce Campbell utolérhetetlen játékának, illetve a feszültség és a gore mesteri adagolásának hála, egyelőre egy akció fűtötte, sötéten fénylő, ugyanakkor a humort sem nélkülöző bivaly kezdést kaptunk, ami után a mozifilmek rajongói és a gonosz halottakkal újonnan ismerkedők egyformán megnyalják a tíz ujjukat. Már ha van nekik annyi.

Kövess minket facebookon és twitteren!