aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: birdman avagy (a mellőzés meglepő ereje) [birdman: or (the unexpected virtue of ignorance)] (2014) Zalaba_Ferenc
2014. december 21. 16:00:00

Kategória: film 20 komment

Riggan Thomson valaha első számú hollywoodi sztárnak számított. Mára többé-kevésbé elfeledték, és épp a nagy visszatérésre készül, csakhogy új porondon, egy Raymond Carver-novella általa színpadra adaptált darab főszereplőjeként és rendezőjeként. Munkatársak, befektetők, kritikusok egyaránt szkeptikusak, és hát Riggan sem túl biztos magában, ezért legismertebb alteregójától, Birdmantől kér szellemi támogatást.

birdman_1.jpg

Elég nagy gáz, ha egy színész önmegvalósítási gondokkal küzd. Főleg egy olyan világban, melyben mindenki szerepet játszik. Alejandro González Iñárritu pedig nem kisebb feladatra vállalkozott, hogy a hazugságok birodalmáról leforgassa minden idők egyik legőszintébb filmjét, ehhez pedig mesteri tervvel állt elő, amely a film utolsó tíz percéig csodálatosan ki is tart, hogy aztán saját koncepciójával szembemenve hazudjon egy nagyot. Vagy tán ez volt a cél?

Iñárritu egy színpadi mű premierjét megelőző napokról készített színpadi jellegű - megszakítások nélküli, színészeit lecsupaszító, őket közszemlére tévő -, mégis minden ízében filmszerű - audiovizuális trükkökkel teli, tudatosan felépített - alkotást, egy szatírát, amely úgy tesz, mintha a Broadwayról mesélve karikírozná Hollywoodot, mintha egy kórkép lenne a hírnévről, annak mesterkéltségéről, miközben valójában az öregedésről szól, arról, hogy sorsodat, helyzetedet elfogadva légy ismét teljes. Mert ha minden kulimászt, minden kacsintást, minden hintőport félresöpörsz, akkor Michael Keaton ráncai között meglátod az embert, aki valaha Batmant játszotta, és akit tegnap még csak úgy emlegettek, mint "aki valaha Batmant játszotta", és aki most mindent beleadva, lelkileg, testileg lecsupaszítva kiáll eléd, és azt mondja, "itt a helyem, mindig is itt volt". 

Épp ezért Keatoné Hollywood talán legnagyobb visszatérése, hisz ezzel a szereppel olyan természetességgel helyezi vissza magát a színészet csúcsára, mintha soha senki mást nem lehetett volna odaképzelni a helyére. És nem is hinném, hogy sokan vannak, akik ilyen jól viselik Iñárritu és operatőre, Emmanuel Lubezki pofátlanul arrogáns kameráját. A rendező azt mondta, hogy hosszú közeliket akart, hogy a film a forgatáson szülessen meg, ne hat hónappal később a vágószobában. És miközben világos, hogy a filmben (többnyire) szerepet játszó színészeket látunk, akik szerepeket játszó színészeket játszanak, méghozzá egy megkomponált világban, a figurák, az alakítások mégis sokkal természetesebbnek, hitelesebbnek és őszintébbnek hatnak, mint azok a filmek, melyek a Film, mint műalkotás gesamtkunstwerkes aspektusai levetkőzésével ezen erények kihangsúlyozására törekednek. És mint olyan, ebben elképesztően egyedi munka a Birdman.

És ha már hosszúak a közelik, akkor miért ne lehetne olyan illúziót kelteni, mintha a film egyetlen egy vágás nélküli folyamatból állna? Egyetlen nagy rohanásból, egyetlen nagy játékból, melynek célja a megváltás, az újjászületés és talán a szárnyalás is. 

Egyértelmű, hogy Iñárritu sorsközösséget vállal Thomsonnal: ő is fordulóponthoz érkezett a karrierjében, ő is valami újba akart fogni, hogy újra megvalósítsa magát, és négy súlyos dráma (Korcs szerelmek, 21 gramm, Bábel és Biutiful) után az egykori DJ leforgatta élete első komédiáját, amely - és ezt nem győzőm hangsúlyozni - minden látványos gimmickje ellenére a rendező legemberközelibb darabja. Komédiát, mert a Birdman dialógusaiban, szituációiban is egyaránt komikus, és szép nagy nagyító alá helyezi az önteltség, kicsinyesség, kiégettség minden formáját.

Riggant pedig nem csak a kamera boncolgatja, nem csak az mászik a képébe, hanem követelőző, kételkedő színésztársai is: a beképzelt és szadista Mike Shiner (Edward Norton, aki évtizedek óta nem volt ilyen jó), a 15 perc hírnévről álmodozó, totálisan jelentéktelen Laura (Andrea Riseborough) vagy a munkája során teljesen elkurvult, gyökerét vesztett Lesley (Naomi Watts), és miközben drogfüggő, őt egyszerre szerető-gyűlölő lánya (Emma Stone), a még mindig szeretett és viszontszeretett ex-felesége (Amy Ryan) és a minden bizodalmát belé helyező, emiatt csöppet elbizonytalanodott producere (Zach Galifianakis) előtt is meg kell felelnie, Rigannak saját személyes démonával, Birdmannel is le kell számolnia. Vagy éppenséggel meglovagolnia.

Meg kell szabadulnia az őrülettől. Mert Riggan Thomson nem százas, az kezdetektől fogva világos, és talán azzal követi el a film legnagyobb, vagyis inkább egyetlen hibáját, hogy végül kiszáll Riggan elméjének tébolyult ringlispíljéből, hogy állást foglaljon egy olyan kérdésben, amit talán nem is lett volna szabad feltenni: létezik-e Birdman?

Kövess minket facebookon és twitteren!

Címkék

kritika **** comedy hollywood naomi watts drama edward norton zach galifianakis michael keaton emma stone alejandro gonzalez inarritu andrea riseborough

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr337002025

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2014.12.21. 16:19:07

Ha csak egy kicsivel is, de nálam...

Birdman > Boyhood

iopi 2014.12.21. 19:52:35

Remélem a magyar forgalmazó majd reflektál a párhuzamra egy Hirtlinges szinkronnal.

m.martin91 2014.12.21. 19:54:27

@iopi: Már megvan egy ideje a szereposztás. Sajnos nem Hirtling lett, hanem Csankó Zoltán.

iopi 2014.12.21. 20:08:26

@m.martin91:

Szomorú, hogy akik ezzel foglalkoznak, semmi ilyen plusz nem jut eszükbe. Ha Hirtling nem ért volna rá, még mindig ott lett volna Gyabronka...

iopi 2014.12.21. 20:43:13

@Zalaba_Ferenc:

Az előzetes alapján úgy tűnik, hogy nekem ez lesz a szezon Fekete hattyúja. Azaz eddig úgy tűnik, ennek szurkolok majd és valószínűleg bukja a film kategóriát, de nyeri a színészit. :)

osvathzoltan 2014.12.21. 20:48:21

Birdman > Boyhood simán a Boyhoodnál gyakorlatilag csak az nem lett jobb idén ami nem akart

2014.12.21. 22:28:57

@osvathzoltan:

legalább becsületesen kimondtad a nyilvánvalót:)

osvathzoltan 2014.12.21. 22:53:24

@WiteNoir: sokaknak sajnos nem nyilvánvaló

dukyka 2014.12.22. 02:02:12

Nálam a The Theory of Everything és a Grand Budapest Hotel is simán veri a Boyhoodot.

Dominik Blasir 2014.12.22. 10:35:50

Baromi okos, baromi szórakoztató film - nagyon élveztem. Direkt úgy akartam beülni rá, hogy semmit nem tudtam az koncepcióról, csupán annyit, hogy a tengeren túl már elég híres/nyert néhány díjat, de hogy ki játszik benne és miről szól, az rejtély maradjon. És hát egyértelműen levett a lábamról.

lifelike 2015.01.27. 02:42:52

kár hogy a postoló meg se értette a filmet, de akkor minek ír róla?
teljesen másról szólt
SPOILER:
riggan öngyilkos lesz a film elején (meduzzák) és ez az egész csak az amit halála közben elképzelt, hogy milyen is lehetett volna egykor a visszatérése
egyébként a sztori szar, a színészek jók

Spawn85 2015.01.27. 09:29:41

@osvathzoltan: A Boyhood-dal én úgy vagyok, hogy nagyszerű a mód ahogy elkészült hiszen nem mindennapi hogy 12 évig forgatnak egy filmet, de ettől függetlenül a sztorija nem egy nagy szám igazából.

A Birdman-nel meg úgy voltam, hogy nem rossz, a színészek remekek de valahogy (talán a nagy hype miatt) kicsit többet vártam.

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2015.01.27. 09:35:20

@lifelike: Ez is egy értelmezés, de abban egyetértünk, hogy szar. :)

osvathzoltan 2015.01.27. 12:26:03

@Spawn85: Én a Birdmantől nem igazán vártam annyira sokat, meg azért nem lett az rossz.

A Boyhood-dal meg szimplán kvintesszenciális hiba volt 12 évig forgatták a likviditás, átívelés, folyamatos összetettségre épült (volna), csakhogy aztán mégsem, mert darabos volt, értékelhetetlen vágással és ugrásokkal helyenként, lehetett látni a munkába való belefásulást, a színészeken talán, csak azért nem, mert már az elején sem vitték túlzásba. Egy idő után meg jobban kezdesz a gyerek anorexia közeli állapotával és vitaminbevitelével foglalkozni, bár talán ez sem baj. Na ennél azért relatíve és abszolúte is jobb volt a Madáremberességesség.

dm996 (törölt) 2015.02.04. 01:55:09

Hát én személyszerint nem értem, mi ez az óriási felhajtás a film körül. Kínszenvedés volt végignézni, elrabolt 1,5 órát az életemből. Egyedül Edward Norton jelenléte vígasztalt egy kicsit, ha ő nincs szerintem fél óra után kinyomom az egészet a fenébe.

isvaen 2015.02.04. 08:09:50

ez a film minden elemében hibátlan és páratlan. szimplán=kurvajó.

vacsad · http://indafoto.hu/vacsad/collections 2015.02.11. 11:50:20

Tegnap néztem, felülmúlta a várakozásaimat, Norton hihetetlen jól játszott (és azért nem olyan régen volt jó szerepe, a Holdfény királyság csak két éves), néha leült a cselekmény, de összességében 8/10.

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása