Annak köszönhetően, hogy Katniss Everdeen (Jennifer Lawrence) a Viadal után a Mészárlás végkimenetelébe is erősen belepiszkál, kitörölhetetlenül forradalmi jelképpé válik, és az ennek nyomán Penam-szerte kitörő lázadásokra a Kapitólium durva megtorlóakciókkal felel. Időközben a lány az elpusztítottnak hitt 13. körzetbe kerül, amely Coin elnöknő (Julianne Moore) vezetésével forradalomra készül, melyhez jól jönne egy jelkép...

A legújabb hollywoodi könyvadaptációs trendek szerint a sikersorozatok befejező részét két részre osztva tálalják fel a rajongók sikoltozó pénztárcájának. A magyarázat többnyire az, hogy olyan sok minden történik az utolsó fejezetben, hogy az egy filmbe egyszerűen nem férne bele. Harry Potter horcrux-vadászatáról még elhittem, hogy eseménydús, az Alkonyat-széria befejezéséről nem tudok nyilatkozni, ám A kiválasztott első fejezete csúnyán megsínylette a darabolási akciót.

A film ugyanis expozíciók (mit fogunk tenni majd, ha...), érzelmi nyűglődések (jelkép leszek! nem leszek jelkép!), bátorító szónoklatok és hangulatfokozó (jelen esetben értsd: üres) jelenetek örvénylő sorozata, melyben a feszültség kimerül egy elhozott vagy egy ottfelejtett macskában, egy elmesélt(!) bombázásban, egy, a cselekmény szempontjából irreleváns fára mászós akcióban, egy kényelmetlenül nagy bodycounttal járó, ám túlontúl rövid öngyilkos rohamban, egy megmosolyogtató rezonanciával (de jól jött az a lebombázott kórház!) rendelkező promóciós útban és egy olyan mentőakcióban, melyben az egyik oldal nagyon beszop egy ősi kelepcét.

Mindeközben Katniss ismerkedik új környezetével, egyik rémálomból a másikba ébred, rájön, hogy a lázadók oldalán is a póz a lényeg, nem a teljesítmény - mondjuk, ez egy szép gondolat, csak kár, hogy a kivitelezés kivonatos és visszatetsző, hisz nehezen tudom elhinni azt, hogy miután egy lövéssel levadászik az égről KÉT vadászgépet (eat this, John Rambo!), az imént meglátogatott kórház még lángoló romjai előtt állva Katniss oly szép szónoklatot lenne képes kerekíteni, mint a filmben, arról nem is beszélve, hogy a kegyelet azt kívánná tőle, hogy ebben a helyzetben ne is akarjon szónokolni.

De sebaj, a "háborús propaganda kezdőknek" lecke felolvasása mellett jut idő egy kis vadászatra és éneklésre, Haymitch (Woody Harrelson) az alkoholtilalom miatt, Effie (Elizabeth Banks) pedig a szürke falak és ruhák miatt zúgolódhat (és mindkét színész van olyan jó, hogy mosolyt csaljon az arcokra), és még a harcos Poszáta-jelmez is kap egy körberajongást, pedig az ember már azt hinné, hogy a polgárháborús környezetben ilyen dolgokon már rég túlléptek. 

Nem, persze, hogy nem, de ha a filmnek lenne valós cselekménye, akkor nem térne ki ehhez hasonló mellékvágányokra, nem kényszerítené bele Gale-t (Liam Hemsworth) és Katnisst olyan vitákba és helyzetekbe, melyek vagy nem vezetnek sehová, vagy csak egy korábbi esemény nem titkolt felmelegítései, és talán Peetának (Josh Hutcherson) is több jutna néhány Kapitólium-párti szónoklatnál, miközben látszik, hogy a csontsoványra fogyott színész testét-lelkét beleadja a számára leosztott pár percbe.

Vacak érzés egy szívemnek kedves franchise-ról ilyen epésen nyilatkozni, főleg úgy, hogy Az éhezők viadalában továbbra is benne van a potenciál, hisz az már a második rész végén is kiderült, hogy sokkal többről van itt szó tévé általi népbutításról, habár ha jobban belegondolok, ez a kizárólag bevételi okokból kettévágott film is a megvezetésről szól. 

Kapcsolódó anyag:
Az éhezők viadala - kritika
Az éhezők viadala: Futótűz - kritika

Kövess minket facebookon és twitteren!