Az időközben több mint 60 díjat begyűjtött, 4 Oscarra jelölt A messzi dél vadjai (Beasts of the Southern Wild) két lemezes, extra kiadásban jelent meg DVD-n, hasznos és informatív extrákkal megpakolva. Nem kérdés, hogy a polcon a helye.

Tavaly decemberben azt írtam Benh Zeitlin alkotásáról, hogy az év legszerethetőbb filmje. Ezen állításom mellett a mai napig kitartok, sőt, még az idei felhozatalban sem akadt semmi olyan, ami e téren versenyezhetne vele. Nagyon jó volt újranézni Hushpuppy történetét, amely a kis képernyőn is ugyanolyan óriásira nőtt, mint anno a mozivásznon.

Az első lemezen néhány ajánló és a saját előzetes mellett természetesen maga a film kapott helyett, szinkronizáltan és eredeti nyelven egyaránt. Nem kétséges, hogy melyik változatot ajánlom, de ha már perdöntő tényező lett a cím mellett zárójelbe tett "f" betű, akkor néhány szóban muszáj megemlékeznem a magyarosított verzióról. Azt már a film elindítása előtt sejtettem, hogy a párbeszédek magyarításának köszönhetően az alkotás összképét nagy mértékben meghatározó autentikusság odaveszik, de a nyelvek nyilvánvaló különbözősége miatt ezt nem lehet felróni neki - akiket pedig jobban zavar az olvasás, mint hogy Rózsa Sándor pesti utcanyelvet beszél, nos, íme. Az viszont már egyértelmű szinkronrendezői hiba, hogy a főszereplőkben rejlő természetességből és elemi erőből szinte semmi nem maradt. Koller Virág kislányos csipogása ritkán üti meg Quvenzhané Wallis szintjét, az alkotás alapköveit jelentő apa-lánya interakciók pedig a legtöbb esetben egy übercuki Barbie princessz és vasárnapi apukája (Láng Balázs) évődésére emlékeztetnek, és akkor még nem is beszéltem az apró kis változtatásokról (például a "Share with the dog!"-ból "Adj a kutyának!"-nak lett). Szerencsére nem kötelező a magyar hangot választani, úgyhogy tovább is lépek a jóval pozitívabb élményt nyújtó extrákhoz.

A főszereplők kiválasztását bemutató videók, kiegészítve a próbákon készült felvételekkel nem csak eloszlatják a felmerült vádakat, mi szerint egy gyerekszínész mindig csak önmagát adja, de szépen felvázolják azt az utat, hogy nyert végső formát Hushpuppy és Wink karaktere. Jó érzés volt látni, hogy vált két ilyen nyers, természetes tehetségből kiforrott karakter, ami után már nem csoda, hogy Benh Zeitlin eredetileg más koncepciója is eltolódott e két figura felfedezésének irányába. De ezzel már a kimaradt jeleneteknél járunk, melyek a rendező kommentárjával egy újabb fejlődéstörténetnek foghatók fel. Az eredeti tervek szerint a film egy hosszabb, szélesebb tabló lett volna a Katrina utáni Teknőről, ám az újabb és újabb vágások során az apa-lánya történetre helyeződött át a hangsúly, és a történetbeli változtatások mellett A messzi dél vadjai hangulata is lépésről lépésre alakult ki.

Ezzel még mindig nincs vége, mert egy werkfilm is felkerült a második lemezre, amely hála az égnek nem abból az öndicsérő fajtából való, ahol mindenki elmondja, mennyire élvezte a másikkal közös munkát. Ehelyett a néha elég szedett-vedettnek tűnő társaságról bontakozik ki egy kép; ők tényleg kétkezi munkával hozták létre Hushpuppy világát, amibe néha a véletlen, néha pedig egy hirtelen jött ötlet hozott új színt vagy éppen díszletelemet. A kis költségvetést kreativitással kellett kompenzálni, amiből egyáltalán nem volt hiány, például a címszereplő vadak "kivitelezése" legalább annyira aranyos, mint maga a film. De nem spoilerezek, nézzétek meg!

Végül helyet kapott a korongon Zeitlin négy évvel a "Beasts" előtt forgatott kisfilmje is, a Dicsőség a tengeren (Glory at Sea), ami szintén a Katrina-hurrikán okozta katasztrófa következményeiről mesél a nagy filmhez hasonló módon. Bár ennek a rövidfilmnek is egy kislány a mesélője, a Dicsőség a tengeren jóval több emberi sorsra koncentrál, valahogy úgy, ahogy A messzi dél vadjai is tette volna az első forgatókönyv-változatok szerint. Néhány ember története elevenedik meg tehát, akik összepakolva életük romjainak utolsó maradványait hajóra szállnak, hogy eltűnt szeretteik keresésére induljanak. Itt is keveredik fantázia és valóság, és a megjelenítés még nem olyan kiforrott, de már láthatunk a későbbi nagy filmben is felbukkanó motívumokat, melyek itt most egy csendes, nyugodt szomorúságba futnak össze.

Végezetül csak ismételni tudom magam, egy ilyen filmnek, különösen ilyen kivitelben mindenképpen a polcon a helye, de a karácsonyfa alatt is szépen mutat majd. (Kiadó: Mozinet, forgalmazó: Fantasy Film)

Jelenet a Dicsőség a tengeren c. rövidfilmből