Az apatowi iskolát követve egy Adam McKay-film felvétele is rengeteg improvizációból áll. A színészek felvonulnak az adott jelenethez, aztán némi írói/rendezői segédlettel, de leginkább saját kútfőből dolgozva elengedik magukat, és a különböző párbeszédeket több tucatnyi módon játsszák le; eme módszer egy olyan abszurd produkció esetén, mint amilyen az Anchorman (meg igazából bármely Ferrell/McKay-film) elképesztően szürreális próbálkozásokat szülhet. Meg milliónyi olyan poént, ami végül nem kerül bele a végső filmbe. Így történhetett az, hogy az első Anchormant videón követte egy Wake Up, Ron Burgundy című, kvázi folytatás, amely igazából az első rész újrajátszása volt más poénokkal, valamint egy olyan (nyomozós!) történetszál kifejtésével, amely teljes egészében hiányzott az eredeti filmből.

Munkamódszerén a rendező a második rész esetén sem változtatott, és ezúttal is rengeteg olyan humormorzsa született, amely a végső változatból hiányozhat, ám ezúttal ezeket nem feltétlenül csak BD-extraként láthatjuk viszont (feltéve, ha Amerikában élünk, ugye), hanem az eredeti premierrel (Amerikában december 20-án, nálunk... soha?) egy időben, limitált, éjféli előadások keretében. Már ha összejön McKay terve, kinek vágója jelenleg az Anchorman 2 alternatív változatán dolgozik, amely a tervek szerint 250 alternatív jelenetet (poént) tartalmaz majd az eredeti változathoz képest, miközben történet tekintetében ugyanazt az utat járja be. Mert Ron Burgundy-ből sosem elég.