aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: vérmesék [the family] (2013) Takács Máté
2013. szeptember 25. 11:20:00

Kategória: film 8 komment

Millerék után itt vannak "Vérmesék", azaz a Blake család: ők mondjuk teljességgel funkcionális, összetartó família, de az ő szájukat is ki lehetne mosni szappannal, ők is meglehetősen gátlástalanok és nos, ahogy a magyar cím utal rá, tüzes, dinamikus, cselekvő, izgága banda, meg amit még a szinonimaszótár kidob.

thefamily_besson.jpg

Az apa (Robert De Niro) keményen űzte a gengszteripart Brooklynban, mígnem feldobta a fél klánt az FBI-nál, így nejével (Michelle Pfeiffer), fiával (John D'Leo) és lányával (az Emma Roberts-szindrómás, azaz 27 évesen 17 évest játszó Dianna Agron, ráadásul magyar hangja is ugyanaz) a tanúvédelmi program keretében költözködnek. Költözködnek, mert egy helyben maradni meglehetősen nehezükre esik a régi szokásaik miatt, amik elég feltűnőek ahhoz, hogy a bosszúszomjas maffia felfigyeljen rájuk. Stansfield ügynök (Tommy Lee Jones) így már a sokadik lakást szervezi nekik Normandiában, ahol végképp elszabadul majd a pokol.

Vígjátékról van szó alapvetően, de a cím másik olvasata is teljesen érvényt szerez magának: eléggé véres mese a Vérmesék, szóval kezdem érteni, miért akadnak fenn folyvást a kritikusok azon, amit a Rotten Tomatoes a "jarring tonal shifts", azaz a "meredek hangvétel-váltások" kifejezést használva nevez meg egy-egy film gyenge pontjaként. És tényleg: kell némi tapasztalat a zökkenőmentes befogadáshoz. Kell ahhoz, hogy önfeledten nevessen az ember például azon, ha valaki azt mondja: "baszki"; de tényleg, ebből sem esik nehezére valódi poént faragnia a filmnek. És kell ahhoz, hogy az ember simán feldolgozza, hogy miközben nevetésre ingerlik, zúdul a fejére a nagy mértékű erőszak: családot mészárolnak, ujjat vagdalnak, hullát földelnek – és még csak öt perce megy a film.

Luc Besson, a rendező azért érti még annyira a dolgát, hogy kordában tudja tartani a tartalmat, elvégre nála csak George "Mad Max + Babe 2." Miller mesélhetne többet arról, milyen szelíd (Arthur és a villangók) és nem annyira szelíd (Nikita) filmet csinálni. Kár, hogy az utóbbi években fölösleges dolgokra pazarolta még itt-ott tetten érhető tehetségét; igaz, ami igaz, aki letett az asztalra egy olyan filmet, mint a Leon, a profi, annak nincs már bizonyítani valója.

Luc Besson, a forgatókönyvíró esetében viszont már erősen rezeg a léc: a Maffiózókért Emmyre jelölt Michael Caleóval adaptálta filmre a Malavita című regényt (a filmben a kutyát hívják így), és érezhetően nehézkes volt az EuropaCorptól megszokott pörgős akciómozit kanyarítani belőle. Mozgalmasság csak az utolsó negyedórát jellemzi, addig a négy Blake "gengszterkedéseit" kell élveznünk, de azért szerencsére lehet. Minden figurába fektettek minimálisat és a humor is többször működik, mint nem (még metapoénkodásra is futja), bár az nem áll jól a filmnek, mikor jellemrajzilag komolykodni próbál, például egy túlkalibrált szerelmi szállal, ami teljesen oda nem illő vágányra fut ki, majd szépen elpárolog.

A film maga is veszélyesen halad pályáján, a kisiklástól végül is De Niro, Pfeiffer és Jones mentik meg, mert ennek a három nagybetűs színésznek, szóval Színésznek már a tekintetétől is összecsinálja magát a néző: De Nirónak még baseballütő, Pfeiffernek még grill-gyújtófolyadék, Jonesnak meg még arcbarázdái sem kellenének, így meg aztán pláne – ej, mennyivel jobb film lett volna a Veszélyes kölykök, ha Pfeiffer ilyen figurát hoz benne!

A jól összeválogatott olasz gengszteralakok, köreikben a bezsírozott hajjal és borotválkozással fiatalabbra maszkírozott De Niróval pedig még nosztalgikus érzésekkel is eltölthetik a színész kedvelőit, szóval túl sok minden jó ahhoz a Vérmesékben, hogy a hullámvasút hangvétel miatt rossz legyen. És bár ez alighanem a premier előtti vetítés privilégiuma, de hatásos élő hangulatfestő elemként jelentkezett az a Mobilkikapcsolás Foganatosításáról Gondoskodó Öltönyös, aki mint szekuritisok a futballstadionban, a látnivalónak háttal kémlelte a lelátót a teljes film alatt. Őt nem irigyelem, azt viszont igen, aki megengedheti magának azt a luxust, hogy kihagyja ezt a filmet, miközben a főszereplő trióból bármelyiket is a kedvencei között tudja. De vérmes reményeket azért úgy se fűzzön hozzá.

A film szinkronjáról itt írtunk.

the_family_hun_poszter.jpg

Címkék

kritika comedy gangster robert de niro michelle pfeiffer luc besson tommy lee jones adaptation provideo eurocinema 6csillagos french cinema

A bejegyzés trackback címe:

http://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr455532748

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

bigdenzel 2013.09.25. 12:03:17

Tehát ugyanolyan minőségű 6/10-es film, mint a Rush?

MasterTom 2013.09.25. 12:06:10

Ez is hatpertíz, remélem a Gravity már csak jó lesz hetesre ezen a blogon. :)

Takács Máté · http://aeonflux.blog.hu 2013.09.25. 12:15:29

@bigdenzel: Nem, mert az 7/10, ha engem kérdeztek. :)

lisztes · http://www.facebook.com/LisztesMegmondjaATutit 2013.09.25. 12:17:39

Ma este kiderül én anno nagyon vártam, amíg ki nem jött az első előzetes.

Adam Van Helsing · http://helsing.blog.hu 2013.09.25. 13:29:24

Vérmesék - basszus, most esett le a szójáték XD

Creativ3Form 2013.09.25. 14:21:03

Az előzetesek engem megvettek kilóra, van is foglalásom holnap délutánra. Várom már nagyon!

Atkakukac1989 2013.09.25. 16:00:13

@Adam Van Helsing: Köszi, hogy említetted, mert eddig nekem sem tűnt fel! :D

borisz 2013.09.26. 13:58:41

én miért emlékszem úgy, hogy ez a film már több éves? mintha ez ment volna már tavaly, vagy tavalyelőtt...

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók