Őszintén bevallom, a rendezőnő eddigi munkássága (Jadviga párnája, Miskolci boniésklájd) alapján nem sok jót vártam ettől a filmtől, úgyhogy az Aglaja legnagyobb tanulsága számomra olyan, mint Chokitóé: Ne ítélj előre!

Pedig már az első percben megijedtem. A szépiásított képeken, egy öreg fa körül ugrabugráló emberek és szárnyas lovak látványa felidézte bennem a sehova nem tartó művészfilmek emlékét, de az ötödik percre mindez elszállt. Deák Krisztina elkezdett mesélni: mesélt a Romániában sztárnak számító cirkuszos családról, akik a diktatúra elől Magyarországra menekültek. Elmesélte, hogy az újrakezdés nem olyan egyszerű, mert ahhoz egy szenzációs produkció kell, s így lesz az egykor ünnepelt artistából a világhírű acélhajú nő. És hogy egy ilyen kisrealista családtörténetet miért kell elmesélni? Hát ez benne a pláne.

Az Aglajában a cirkusz világa összeolvad a rideg valósággal, de ne várjon senki sem holmi mágikus realizmust, itt most nem erről van szó. Bár a történet hordoz magában csodás elemeket, ez csak azért van, mert a címszereplő kislány szemén keresztül láthatjuk az eseményeket. Így elevenedik meg a gyermeki világ minden naivitásával, szépségével és félelmével, hogy találkozzék a felnőttek jóval földhözragadtabb életével. A kettő közti kapocs Aglaja és artista édesanyja kapcsolata, ami egyben a film fő motívuma is. Deák Krisztina gondos kézzel szövögeti ennek az anya-lány viszonynak az ívét, a kis Jávor Babett és Ónodi Eszter pedig minden lehetőséget kiaknázva lubickol a szerepében (mint ahogyan a bohóc édesapát játszó Bogdán Zsolt is).

Ám amikor már teljesen belefeledkeznénk a filmbe, egyszer csak nagyobbat kell koppannunk, mint a filmbéli "repülő lánynak"; egyik pillanatról a másikra ugrunk vagy tíz évet és a kislányból lett nagylánnyal nem csak az édes Babett, de a jól bejáratott hangulat is odavész. Innentől már nincs varázslat, se gyermeki lélek, csak a puszta valóság. Szerencsére a minőség nem vész el, Deák egy kerek egészet alkot filmjéből, ami mellett ez a hangulatgyilkosság csak egy dramaturgiailag indokolt szépséghibává húzódik össze. Úgyhogy nagy baj nincs, az igaz történeten alapuló Aglaja egy jó magyar film a kitartásról, összetartásról, szeretetről, hírnévről és néha seggre esésekről. Érdemes adni neki egy esélyt.